A Hónap Érme – 2022 Augusztus
A Magyar Királyság történetében meghatározó szerepet játszott a több mint százötven évig tartó török megszállás az ország középső részén. Jelentős ideig három részre szakadt az I. Szent István király által létrejött Magyar Királyság. A kialakult határon az Adriai-tengertől az Erdélyi Fejedelemségig mintegy félkörívben húzódott a magyar- és török végvárak láncolata, ahol váltakozó eredményekkel zajlottak a harcok az idők során. A több évtizede fennálló status quo-t Bécs 1683-ban Kara Musztafa nagyvezír által indított sikertelen ostroma törte meg.
Ez újra felkeltette a reményt Európában a törökök legyőzésére és kiűzésére Magyarországról, ezért 1684-ben XI. Ince pápa kezdeményezte a Szent Liga létrehozását. A létrejövő törökellenes szövetség tagjai voltak a Habsburg Birodalom, Lengyelország, a Velencei Köztársaság és a Pápai Állam, azonban később más országok is csatlakoztak a szövetséghez, mint pl. Oroszország, Bajorország. A felszabadító háború végül a Tisza mellett fekvő Zentánál dőlt el, ahol a Savoyai Jenő herceg vezette császári hadak 1697-ben győzelmet arattak II. Musztafa szultán seregei felett. Ez után megkezdődtek a tárgyalások a Szent Liga tagjai és az Oszmán Birodalom között. A tárgyaló felek között nem volt egyetértés a békekötés pontos helyszínét illetően. I. Lipót német-római császár és magyar király először Bécset, majd magát Debrecent ajánlotta fel helyszínként, ám II. Musztafa török szultán a Dunától északabbra nem volt hajlandó tárgyalni, ezért csak az attól délre eső települések kerülhettek szóba. Ezért is választották a szerémségi Karlócát, ahol 1698. november 13-án megkezdték a tárgyalásokat és 1699. január 26-án aláírták a békét, amelynek emléket állít a Hónap érméjének választott 1699-es érem is. I. Lipót a békét február 16-án erősítette meg. A békeszerződés értelmében az Oszmán Birodalomnak a Temesköz és a Szerémség keleti részén kívül le kellett mondania minden korábban megszerzett magyar területről I. Lipót császár javára, így a Magyar Királyság jelentős része felszabadult. A török kézen maradt területek majd csak a velencei-török, osztrák-török háborút lezáró pozsoreváci békében kerültek vissza a Magyar Királysághoz.
A boroszlói (ma Wrocław) Johann Kittel mester által 5 cm nagyságú, aranyból készített érme előlapján Fama, a hír megszemélyesítője látható, akit babérkoszorús fejjel, lebegő hajjal és ruhával, bal kezében pálmaágat tartva, jobb kezében harsonájával ábrázolta a mester. A harsona tölcsérében a PAX (béke) szó olvasható, ami utal a karlócai békekötésre. Alatta a földön heverő ellenség, kezében tört karddal és zászlók, ágyú, dob, pajzs stb. látható.
Körülötte a PANNONIIS RESTITVTIS. VII. CAL. FEBR. MDCIC. (Pannóniát helyreállították 1699. január 25-én) felirat olvasható. Az érme hátlapján lent rojtokkal szegélyezett, keresztrúdra erősített zászló, amelynek nyelén Krisztus monogram látható. A zászlón jobbra pálmakoszorúba foglalt magyar és erdélyi országcímer korona nélkül, alattuk az érme készítőjének monogramja: I. K. (Iohann Kittel).
A zászlón a török uralom alól felszabadult területek német és latin nevei láthatók: HU–N–GA–RIA (Magyarország), PRESSBVRG (Pozsony), NEVHEVSEL (Érsekújvár), CASSAU (Kassa), EPER. (Eger), TOKAY (Tokaj), ZATM. (Szatmárnémeti), GRAN (Esztergom), PEST, WARAD (Nagyvárad), TRAN / SIL. (Erdély), AL. REG. (Székesfehérvár), BUDA, VEISSENB. (Gyulafehérvár), HERM. (Nagyszeben), CANISA (Kanizsa), ZYGE. (Szigetvár), SEGED (Szeged), DRAV. F. (Dráva) SCLAVONIA (Szlavónia), POSEGA (Pozsega), SAVVS. F. (Száva folyó), DANUB (Duna) lehet kiolvasni. Körülötte a PRAECLARIS – LEO – POLDI – VICTORIIS (Dicsőség Lipótnak, a győztesnek) felirat olvasható ki.
Leltári szám: DFNGY 1126.
Németh Gergő, történelem (BA) szakos hallgató
A Hónap Érme sorozatunk 2018 októberétől tart, a korábbi bejegyzéseket ide kattintva olvashatja.
