Jelen írássorozatunkban a trianoni évforduló alkalmából az irredenta képeslapok, levelezőlapok két (talán kevésbé ismertebb) csoportját kívánjuk bemutatni. Az első részben a Délvidéki, illetve a Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete által kiadott lapok állnak középpontban, melyek közül néhányat a HATÁr-sorSOK című kiállítás Irredenta kultusz egységében megtekinthetett a közönség.
A Trianon okozta veszteségek évtizedekig traumatikus élményként határozták meg a magyar politika és társadalom gondolkodásmódját. A két világháború között az élet minden területét épp ezért az irredentizmus és a revizionizmus hatotta át, a szellemi és tárgyi termékek nagy része ennek szellemében készült. Az irredenta elemek megjelenésével a gyászos, komor hangulat egyszerre erősödött és oldódott. A mindennapok, a korabeli szokások és a tárgyak átalakultak, új tartalommal, jelentéssel bővültek, amelyek mind a revízió követelésével, az igazságtalanság hangoztatásával függtek össze. Az érzéseknek számos kifejező eleme volt, mint például a Nagy-Magyarország motívum, a trianoni kereszt, a hármas halom, Hungária alakja és a turulmadár. Ezek köszöntek vissza az irodalmi művekben, a zenében, az iskolai életben, a sajtóban, a rendezvényeken, sőt a társadalmi egyesületek szellemiségében és tárgyaiban is.
Bár a társadalmi szervezetek jórésze politikamentes volt, többségüket áthatotta a kor szelleme. A hazafias érzelmek erősítését és a revíziós gondolatok közvetítését is belevették a programjukba az alapkitűzések mellett. Az egyesületek zöme kulturális, művelődési céllal alakult, de szép számmal akadtak felekezeti, gazdasági vagy érdekvédelmi alapon szervezettek is. Ez utóbbiak csoportjába sorolhatók az 1921-ben alakult Délvidéki, illetve az 1923-ban létrejött Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (a továbbiakban DEF HE, illetve FEF HE), melyek a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége égisze alá tartoztak. Miként a nevük mutatja, a két szervezet elsősorban a menekült hallgatókat fogta össze, erősítette az összetartozás-tudatot, s ápolta a szülőföld iránti szeretetet. Komoly erőfeszítéseket tettek a fiatalok ellátásának biztosításáért, segítettek az adminisztratív teendőkben, a mindennapi életben és a munkakeresésben is. Tevékenységüket több alkalomból adománygyűjtőbálokból igyekeztek finanszírozni. Mindennek köszönhetően a korszak társasági eseményein, nemzeti ünnepségein rendszerint lehetett találkozni a DEF HE és a FEF HE képviselőivel – például az 1927. március 15-i ünnepségről az alábbi beszámolót tették közzé a Budapesti Hírlap hasábjain: „A magyar ifjúság, amely a maga ünnepének tekinti március idusát, az idén is, mint minden évben lelkesen és díszes külsőségek mellett ünnepelte ma délelőtt a magyar szabadság évfordulóját: március 15-ét. […] A bajtársi szervezetek között ott volt a Turul Bajtársi Egyesület, a Hungária, a MEFHOSz, […] a területi szövetség, mégpedig a Székely, a Délvidéki és a Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete.” (Budapesti Hírlap 1927. március 16.) Az esemény egyik főeseménye az irredenta szobrok előtt elénekelt Himnusz és hazafias beszédek voltak, ahol a DEF HE és a FEF HE területüknek megfelelően a Dél és az Észak szobor előtt adózott tisztelettel. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a hasonló szervezetek közül a legismertebbnek a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete bizonyult – például Debrecenben főként az ő nevükkel és helyi szervükkel találkozhatott a közönség.
A DEF HE és a FEF HE jelentős kiadói tevékenységet is folytatott, amely magába foglalta a képeslapok kibocsátását is. Ezek a kiadványok egyszerre szolgáltak jótékonysági célt, s rendelkeztek figyelemfelhívó szereppel. A képeslapokon szereplő illusztrációk sokszor kordokumentumként is szolgálnak, hiszen a múlt eseményeit, személyeit, adott korszak politikai ideológiáit egyaránt megjeleníthették. A két világháború között a képeslapok többsége az irredenta kultusz jegyeit hordozták magukon; a fentebb felsorolt szimbólumok mellett Trianon előtti és Csonka-Magyarország együttes ábrázolása, a veszteségek érzékeltetése mind rendszeres témái voltak a levelezőlapoknak. Az utóbbiakat idegen nyelven is terjesztették a külföldiek szimpátiájának és támogatásának elnyeréséért.
Az itt bemutatott képeslapok az irredenta levelezőlapok látványos példái. Egyrészük közvetlenül az irredenta érzelmeket, az elveszett területek miatti fájdalmat és a revíziós követeléseket testesíti meg a szokásos irredenta szimbólumok segítségével. Gyakori volt, hogy Hungária alakját fején magyar koronával, de honfoglaló magyarokéra emlékeztető viseletben ábrázolták. Néhány képen feltűnnek a felkelő nap sugarai, melyek a revíziós reményt és hitet fejezték ki.
A DEF HE által kiadott képeslapok másik csoportján egy-egy elcsatolt település nevezetes építészeti, történeti vagy természeti emléke látható. Ezeket A vidék népviselete című sorozatban jelentették meg, melyeken az emlékhelyek mellett egy az adott területre jellemző népviseletbe öltözött pár tűnik fel. Figyelemreméltóak a képeslapok színezései, ugyanis az illusztrátorok az emlékhelyeket vagy az öltözéket a nemzeti trikolór színeiben ábrázolták többnyire. A készítők szignói ugyancsak olvashatók a levelezőlapokon. A közölt válogatásban az aradi vértanúk emlékműve, a nagybecskereki neobarokk elemeket viselő vármegyeháza (ma városháza), az 1849. március 5-i kaponyai csata emlékműve, a Vaskapu, a Schulek Frigyes által tervezett verseci római katolikus templom, a zentai szecessziós stílusú városháza és a zimonyi ezredéves emlékmű – a hét országos millenniumi emlékoszlop egyike – szerepel. Ez utóbbi egyszínű változatban is ismert, melynek készítője Márton Lajos szintén irredenta képeslap tervező volt.
Váradi Katalin
történész, muzeológus
Felhasznált irodalom: