Cívisek Világa – Várostörténeti kiállítás

A Cívisek világa – Állandó helytörténeti kiállítás

E kiállítással a legfőbb célunk, hogy a ma élő emberek is megismerjék Debrecen város történelmének egy-egy szeletét, azokat a történeteket, amelyek elmesélhetővé teszik a múltat. Mert a város, ahol élünk, meghatározza életünk szinte minden fontosabb mozzanatát. De nemcsak a jelenkori város, ahol a mindennapjainkat éljük, hanem az is, amit nem láthatunk, az elmúlt idők városa(i). Furcsa, kicsit borzongató belegondolni, hogy a házunk, ahol lakunk, a bevásárlóközpont, ahol rendszeresen vásárolunk, az iskola, ahova gyermekünk jár vagy más mai épület helyén valamikor temető, templom, vagy valamely neves vagy névtelen ember háza állt. Lehet, hogy Méliusz Juhász Péter, Domokos Lajos, Hatvani István, Fazekas Mihály és ismeretlen társai lábai nyomán lépkedünk nap mint nap. Velünk vannak e láthatatlan város lakói.
A városba messziről érkezők számára pedig azért fontos megmutatnunk a múltat, a múltból itt maradt nyomokat, hogy ne csak úgy átsuhanjanak a városon, hanem érezzenek meg valamit abból a szellemből, ami a múltból itt maradt, s ami Debrecent Debrecenné teszi.

2022-ben a Magyar Géniusz Program támogatásával lehetőségünk nyílt helytörténeti kiállításunkat megújítani. A 2015-ben átadott kiállítást lebontottuk, és a virtuális térbe költözött, honlapunkon ide kattintva megtekinthető. Az új kiállítást 2023. június 21-én nyitottuk meg ünnepélyesen. Hogy a bontástól a megnyitóig milyen út vezetett, arról a folyamatról készült werkfilm tanúskodik, mely itt megtekinthető.

A föld

A termőföld, s a vagyont jelentő földbirtok volt a cívis gazdaság létalapja évszázadokon át. Birtoklása a városlakók számára nagy jelentőséggel bírt, a kézművesek, de még az értelmiségiek is törekedtek erre. A város hosszan elnyúló határa a 19. század közepén megközelítette a 170 ezer katasztrális holdat. Kelet–nyugati irányban 75 km, észak–déli irányban pedig 15 km volt a legtávolabbi pontjai közötti távolság. A debreceni cívis gazdaságnak a pusztai állattartás, a szántóföldi művelés, az erdők, kaszálók és szőlőskertek is részei voltak. A gazdák a távolságok leküzdésére számos jellegzetes szállító- és közlekedési eszközt használtak. A város egykori arculatát meghatározó nagy, széles kapukon át nem csak a szekerekkel lehetett kényelmesen behajtani, de azt is jelezték a külvilág számára, hogy mögöttük tehetős, vagyonos ember lakik. A cívis gazdálkodás alapja a föld, ebből indult ki, és vele függött össze minden. Közhely, hogy Debrecenben minden NAGY, (Nagyerdő, Nagytemplom, Nagyállomás), ám ez a „nagyság”, a cívis gazdaságokra is igaz. A hatalmas pusztai legelők és a földbőség hatással volt a gazdálkodás léptékére. Szemléletesen utalnak erre a kiállításban az átlagosnál nagyobb méretű használati tárgyak.

Megmaradás városa – A szabadság ára

Debrecen vásári és kereskedelmi központ mivolta a 13. század vége óta folyamatosan erősödött. A fejlődést nem törték meg a három részre szakadt Magyarország eseményei és a török korszak sem, annak ellenére, hogy Debrecen a három országrész határán feküdt, s egyaránt kellett adóznia az erdélyi fejedelemnek, a török szultánnak és a Habsburg uralkodónak. Az adózások, a sarcok, a fosztogatások, komoly terhet róttak a lakosságra. Emellett számos elemi csapással, halálos járvánnyal is szembe kellett nézni.

Miként élte túl ezeket Debrecen, s támadt fel hamvaiból, mint egy főnixmadár? A megmaradásban a városi vezetés politikája, a cívisváros „legendás gazdagsága” és a vallás együttes, egymást erősítő hatása segített. A kiállításban az is nyomon követhető, hogyan vált Debrecen a Kálvinista Rómából együtt élő felekezetek városává. A 17. század végén, addig elért kiváltságait a szabad királyi városi rang elnyerésével kívánta megszilárdítani Debrecen. A kifizetett 30.000 forint mellett azonban a zárt protestáns közösségnek be kellett engednie a katolikusokat, ami nem volt zökkenőmentes. A vallási és társadalmi ellentétek a 18. század végén kezdtek oldódni. Mivel a felekezetek békés egymás mellett élése napjainkban is fontos üzenet, ezért külön figyelmet kap a kiállításban.

A kiállítási egységben kialakítottunk egy idővonalat, mely kronológiai sorrendben mutatja be a város fontosabb történelmi eseményeit, az azokban aktívan részt vevő főbírókat. Emellett kontextusba is helyeztük ezeket e jelentősebb cívis mérföldköveket,  egy-egy emblematikus egyetemes történeti adat és az aktuális erdélyi fejedelmek emlékérmei, pénzei segítségével. Utóbbiakhoz kapcsolódva a 2023-ban megjelent az Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban c. katalógus, mely távolról is megtekinthető a Kiadványaink online felületen.

Rakovszky Dániel

Debrecen egykori főbírája a Borsod megyei Bőcs községben született 1761-ben. Apja Rakovszky Sámuel tudós lelkész, anyja Bessenyei Julianna, a magyar felvilágosodás irodalmának meghatározó egyénisége, Bessenyei György testvére volt. Rakovszky Dániel egész életművével mutatott példát arra, hogyan kell egy választott vezetőnek minél hasznosabban szolgálnia városát. A főbírói széket 1828-ban foglalhatta el, s a tisztséget haláláig, 1843-ig töltötte be.

Több mint két évtizedig volt a helyi református egyház és a Kollégium főgondnoka. Többször országgyűlési követként képviselte a város érdekeit. Hivatali ideje alatt, 1830-ban ritka jelenségként árvíz pusztított a Hortobágyon, a Kilenclyukú híd teteje alig látszott ki az áradatból. A pusztai malomban a víz fogságába rekedt 11 embert idős kora ellenére hősiesen maga a főbíró mentette ki. Tettéért magas kitüntetést kapott I. Ferenc császártól. Hivatali ideje alatt, 1836-ban állítottak Csokonainak a költő géniuszát méltóképpen kifejező síremléket is. A városért, az emberekért végzett odaadó munkájával kiérdemelte a debreceniek szeretetét, ezért a kiállításban külön megemlékezünk róla.

Az Arany Egyszarvú patika

Az eredeti tárgyakon, berendezésen túl a festett ajtó- és szekrényszárnyak adják az 1772-ben alapított patika különlegességét. Felszerelését 1905-ben Rothschnek V. Emil tulajdonos ajándékozta a Városi Múzeumnak. A patika berendezése az egyik legszebb és legértékesebb hazai gyógyszertári gyűjtemény. Fatégelyei esztergáltak, hengeres, talpas formájúak. A fajansz edények közt körte alakúakat is találhatunk. A régi üvegek hólyagpapírral vannak lekötve, s egyes edényekben még mindig megtalálhatók a hajdani gyógyszerek maradványai. Az alapítás évszámát és a patika különleges „címerállatát”, az egyszarvút a cégéren félköríves sugárkoszorúban helyezték el. Az Arany Egyszarvú berendezése már a Városi Múzeum első kiállításában is szerepelt és a Déri Múzeum megnyitásakor is az állandó kiállításban láthatták az érdeklődő látogatók. Jókai Mór Egetvívó asszonyszív című regénye alapján terjedt el az a tévhit, hogy a patika festett ajtó- és szekrénytábláit Mányoki Ádám festette. Ám ha alkotójuk ismeretlen is, ez mit sem von le a művészi ábrázolások szépségéből.

Szép mesterségek

A felvilágosodás korától kezdve a 19. század első feléig Debrecen művészeti, kulturális életében egyfajta kettősség volt megfigyelhető. A Református Kollégiumban rajztehetséggel megáldott rézmetsző diákok készítettek térképeket és könyvillusztrációkat. Az 1792., és az 1796. évi kollégiumi törvények pedig a világi pályára készülő tanulóknak már nem tiltották, sőt ajánlották a művészetekkel való foglalatosságot.

Ennek ellenére a művészet szélesebb körű pártolásával nem találkozunk a korabeli Debrecenben. Az ízlés formálásában nagy szerepe volt Sárvári Pál kollégiumi professzornak, aki 1804-ben és 1807-ben kiadta A rajzolás mesterségének kezdete című könyve két kötetét. Debrecen egyik legtehetségesebb rajzolója Kiss Sámuel volt, aki bécsi tanulmányai után a városban telepedett le és lett a „rajzoskola” és a Kollégium rajztanára, egészen haláláig. Az ízlés pallérozása terén kiemelkedően fontos Beregszászi Pál 37 éves pedagógiai tevékenysége is.

Elmondhatjuk, hogy Debrecen a 19. század első felének képzőművészetében nem volt meghatározó jelentőségű, építészeti és iparművészeti vonatkozásban azonban ízlésformáló hatása túlnőtt a város határain.

Lassú városiasodás

Debrecenben a 19. század második felének története drámaként írható le: az egyre inkább elszegényedő cívis és a feltörekvő, új típusú polgárság küzdelmeként. A polgárság rendkívül tevékeny volt a gazdaság, a kultúra és a városszépítés terén, nekik köszönhető az a fejlődés, ami nemcsak a városképet változtatta meg, hatott a társadalomra, az életmódra, a gondolkodásra és a külvilághoz való viszonyra is. Tagjai mégsem érezhettek elégedettséget, hiszen folyamatos ellenállásba ütköztek a cívisek részéről, akik sérelemként élték meg az újat akarók kezdeményezéseit. Némi joggal, hiszen a 19. század második felében már megállíthatatlan volt elszegényedésük folyamata, társadalmi-gazdasági súlyuk csökkenése. A hagyományok, melyek megszabták életüket és gazdálkodásukat, egyre inkább akadállyá váltak. Ennek következménye, hogy a korábbinál még kevésbé érdeklődtek a közügyek iránt, nem ragadták magukkal őket a nagy társadalmi célok, a boldogságot a család körében keresték és a műveltségük is csak itt hasznosult. A kiállítás életképei talán közelebb hozhatják e különböző világokat, amelyek mégis együttesen alakították a város ekkori karakterét.

Debrecen Bajnokai

Debrecen bajnokai, géniuszai három típusba sorolhatók. Az elsőbe a várostörténet azon személyiségei tartoznak, akiket az európai történet- és művelődéstörténet-írás is számon tart. Méliusz Juhász Péter olyan várossá formálta Debrecent, melyre Nyugat-Európa nagy reformációs központjaiban is figyeltek, s Erdély „világító lámpása” lehetett. Hasonlóképp európai rangú alkotónak tekinthető Csokonai Vitéz Mihály, a felvilágosodás korának egyik legjelentősebb költője. A második kategóriát képviselik azok, akiknek jelentős hatása volt a város történetére, kulturális és szellemi életére. Fazekas Mihály például, aki egész életét Debrecennek szentelte, s minden cselekedetét a város szolgálatának rendelte alá, ahogyan a város jeles főbírái is. Harmadikként Kazinczy negatív értékítéletű, földhözragadtságra utaló szóalkotása, az ún. "debreceniség" említhető. Pontos jelentése nem adható meg, ugyanakkor a város történetét áttekintve valóban kirajzolódik valamiféle sajátos szellemiség, amely mindig megtartotta Debrecent. Olyan jellemzőkről van szó, mint a kötelességtudat, a munka tisztelete, a közösség zártsága vagy a hagyományok fontossága. Debrecen bajnokaival a kiállítás valamennyi terében találkozhatnak a látogatók.

Polgári szalon – Cívis interjúfilm 

Ki a cívis? Milyen a cívisváros? Mit gondolnak a cívisségről és a debreceniségről azok az emberek, akik Debrecenben, Debrecenért élnek, dolgoznak, alkotnak nap mint nap? Ilyen, s ehhez hasonló kérdésekre ad választ az az interjúfilm, melyet  a Cívisek Világa c. állandó helytörténeti kiállításhoz készítettünk. Az összeállításban megismerhetik mai polgárainak gondolatait, érzéseit, emlékeit a cívisvárosról, Debrecenről. A sorozat egyes részei külön-külön online is megtekinthetőek, a kiállítótérben viszont a Polgári szalonban megpihenve portréfilmként nézhető meg. 

A kiállítás a nagyközönség számára a 2023. június 24-én, Múzeumok Éjszakáján nyílt meg. Részletesebb ismertetőt az Újkor.hu portálon olvashatnak a tárlatról.