Gondy és Egey Fényképészeti Műintézete Debrecenben

“Ha nézeteimet, érzeményeimet olykor a sajtó útján közlöm, korántsem írói viszketegségből teszem, nem vagyok regényíró: nem költök, csak fényképezek. Hogy melyik oldalát veszem a körforgó eseményeknek vagy egyes alakjainak, az tisztán egyéni felfogásomtól függ. Minden kép csak a vele szorosan összefüggő távlatában helyes és csalódáson alapul, nem, mint a szobormű, mely centiméter után készül, és a realitást kézzelfoghatólag ábrázolja. Képírói munkámban legfeljebb álláspontom esik bírálat alá, de a tárgyak tiszta visszatükröződését és annak élvezhetőségét nem annyira »száraz lapjaimnak«, mint inkább helyesen köszörült nagyító lencséimnek köszönhetem. Fejemre borítom tehát mesterségemhez híven a fekete lepelt, és az objectiven át némi objectivitással akarok olvasóimmal érintkezni.”

Gondy Károly

Előszó (részlet)

A debreceni Gondy és Egey fényirdán kívül nem sok olyan XIX. századi fényképészműtermet tart számon a magyar fotótörténet, amelynek munkássága a hatalmas mennyiségű, több évtizedet felölelő, egyben megőrződött fényképanyagnak köszönhetően, folyamatként lenne vizsgálható.

A Debrecenben 1865-1909 között fennállt Gondy és Egey fényképészműterem gazdag örökségének gerincét a műterem utánrendelő-könyvei jelentik, amelyekbe a regisztráció végett csaknem negyven év minden portréfelvételét beragasztották a fényképészek, s amelyek így a XIX. század második felének teljes lenyomatát őrzik, változatos képét nyújtva a társadalmi osztályoknak, korcsoportoknak, családi- és baráti viszonyoknak: Debrecen városának és a fényképész munkájának. A sokrétűen vizsgálható fényképhagyatékot a vele foglalkozó kutatók mindezidáig mégis csupán alkalomszerűen használták, illusztrációnak vagy adatnak dolgozva fel a portréképeket, családi, históriai vagy viselettörténeti szempontokat érvényesítve; egészében még nem publikálták, nem elemezték. A mi munkánknak ez a feldolgozás, a képek sorozatának, mint egésznek értelmezése, abból, amennyire lehetséges, a műterem történetének, fényképész és modellje viszonyának, a műhelygyakorlatnak kibontása, mégis csak egyik, bár nagyon fontos részét képezi – s a megközelítéseknek azon sokasága miatt, amelyeket a hagyaték lehetővé tesz, a kutatás és feldolgozás e munka révén sem tekinthető befejezettnek.

A digitális kiadvány ide kattintva érhető el.