Gallery

A fotógyűjtemény célkitűzése

A fotógyűjtemény fő célkitűzése a magyar fényképészeti örökség helyi jelentőségű darabjainak felkutatása, megőrzése és feldolgozása. A gyűjtemény fókuszában a múzeum gyűjtőterületével megegyező régió, a történeti Bihar illetve Hajdú vármegye területének fényképi reprezentációja áll, különös tekintettel Debrecen városára. A gyűjtemény, eredendő adattári jellegéből fakadóan, nem a fotóművészeti alkotásokra koncentrál, hanem a paraszti és polgári élet, a munka és az otthon, a város, a falu és a puszta mindennapjait, ünnepeit, tárgyi és szellemi kultúráját bemutató, dokumentációs felvételekre. A gyűjtés a fényképkészítés valamennyi korszakát felöleli, a dagerrotipiától a digitális képig. A feldolgozó munka célja a gyűjtemény anyagának minél alaposabb feltárása és meghatározása, történeti helyének és jelentőségének megállapítása, a megszerzett ismeretek széles körű átadása, publikálása, a kutathatóság és a kiállíthatóság feltételeinek megteremtése, végső soron a feldolgozott gyűjtemény nyilvánossá tétele. 

A gyűjtemény pozicionálása

A fotógyűjtemény a múzeumi gyűjtőmunka kezdetétől gyarapszik, egy idős tehát a többi gyűjteménnyel, eredeti fényképanyagában átfedések is mutatkoznak, hiszen kezdetben ugyanazok a szakemberek látták el a múzeumi munka minden részét, a gyűjtéstől a nyilvántartásig, a terepi fotótól a dokumentációs tárgyfotózásig. Az adattári fényképek a városi múzeum megalapításától kezdve dokumentálják a múzeum életét, kiállításainak változását, így ezek történeti jelentősége is felértékelődött az idők során, nem beszélve a többi gyűjteménybe sorolt eredeti fotográfiákról. A gyűjtemény összetételében megegyezik bármely más, hasonló elveket követő megyei/városi múzeuméval, nagyságát és kultúrtörténeti értékét tekintve azonban kiemelkedik azok közül, hiszen anyagának egy része nem pusztán helyi jelentőségű, hanem a magyar fotótörténet fontos emléke, s ezt igyekszik is hangsúlyozni és bemutatni.

A gyűjtemény története

A Déri Múzeum fotógyűjteményének története a legelső fénykép bekerülésével kezdődhetne, ha a múzeum alapításakor gondoltak volna önálló fotótár létrahozására. Így azonban a legelső bekerült papírképet, éppen úgy, ahogy a következőket is, a Könyv- és oklevéltár állományába sorolták be. Ezt az egyre parttalanabb gyűjteményt később egységekre választották szét, így a fényképek is a témájuknak vagy anyaguknak megfelelően kerültek az Érem- és Régiségtárba (amely később Néprajzi, Történeti és Régészeti gyűjteményre vált szét), vagy a Szépművészeti és az Iparművészeti tárba, és ott is maradtak mind a mai napig. A rendszer csak 1974-ben, az Irodalmi gyűjtemény megszervezésével bomlott meg kissé, mert abba a tematikus elosztási gyakorlatnak megfelelően, a többi gyűjteményből válogattak képanyagot is.

1907-ben városi segéllyel fényképezőgépet vásárolhatott a múzeum, így ettől az időtől kezdve Zoltai Lajos maga dokumentálta a saját ásatásait és néprajzi gyűjtéseit, a múzeum épületét és kiállításait, a városi építkezéseket és bontásokat, jeles eseményeket. A saját maga által laborált negatív üveglemezeknek nyilvántartási számot adott – ezek a képek jelentették az 1935-ben felállított, adattári képek gyűjteményéül szolgáló Fotótár alapját – amelynek ma ez az egyik legfontosabb és legértékesebb része. Az ekkorra felhalmozódott képek között Balogh István történész, a későbbi múzeumigazgató tett rendet, még gyakornokként, ő állította össze az első önálló fotóleltárt („a Déri Múzeum film-, negatív- és diapozitív lemezeiről készült jegyzék- könyv”). Ekkor sorolták át a Fotótárba azt az 1917-ben, Haranghy György debreceni fényképész árverésén beszerzett, mintegy 538 darab negatív üveglemezt is, amelyet eredetileg az oklevéltárba leltároztak be.

A Déri Múzeum palotájának felépülésekor a Fotótár is új helyzetbe került, amennyiben önálló laboratóriumot kapott új gépekkel és kezelővel. A múzeumi fényképész szerepét 1931 és 1934 között Kozmann Leó debreceni műtermes fényképész töltötte be, aki „a múzeumi helyiség, felszerelés és üzemek használata ellenértékéül” féláron dolgozott a múzeumnak; de munkája során rendszeresen fotózta a városi eseményeket és épületeket is, Zoltai nyomába lépve. 1935-től Piribauer István fényképész végezte ideiglenesen ugyanezt a munkát. 

1937-ben egy komolyabb laboratórium felszerelését határozták el, amelyet az épület alagsorában alakítottak ki, s ellátták nagyító-, fényesítő- és vágógéppel, reflektorral és tükörreflexes fényképezőgéppel, vezetésével pedig Hegyi Zoltán vegyésztanárt bízták meg, aki 1941-ig látta el ezt a feladatot. A világháború után sokáig nem volt külön kezelője a Fotótárnak, a dokumentációt az ezzel alkalmilag megbízott segéderő végezte; 1958-1962 között a közülük kinőtt, kiváló érzékű fényképésznek bizonyult Faragó István (akinek gondosan katalogizált hagyatékát a családja néhány éve a Fotótárnak ajándékozta). 1961-től 1996-ig Feketéné Molnár Erzsébet volt a múzeum fényképésze, azóta pedig Lukács Tihamér, 2011-től mellette dolgozik Szabó Anna Viola muzeológus. 

A Fotótár kezdettől fogva adattárként működvén, képállománya ezekben az évtizedekben is leginkább múzeumi munkafotókkal, ásatási, néprajzi, kiállítási és tárgyfotókkal, illetve ajándékozás révén bekerült dokumentációs felvételek negatívjaival gyarapodott. A többi gyűjteményben tovább szaporodó pozitívok nem tartoztak a felügyeleti körébe.

2011-ben határozta el a múzeum vezetése a Fotótár önálló gyűjteménnyé fejlesztését, amelynek során közös, alapos és végleges nyilvántartásba lenne sorolandó a múzeum teljes történeti képállománya, negatív és pozitív egyaránt. Ez a munka jelenleg is zajlik, amelynek végeredményeként remélhetőleg egy gazdag, átlátható, hozzáférhető és kutatható gyűjtemény fog előállni.

Törzsgyűjtemény

A Fotótárban törzsgyűjteménynek leginkább a helytörténeti fotóanyag tekinthető, ez a legnagyobb és leggazdagabb egység, ez forog kiállításokon és a fotógyűjtemény múzeumban betöltött helyét és szerepét is ez fejezi ki leginkább.

Részgyűjtemények

A Déri Múzeum Fotótára két nagy egységre tagolódik. Az egyik a fent leírt Adattári gyűjtemény, amelynek 1935-től folyamatos nyilvántartásában jelenleg 138.000 fénykép található. A 2000-es évek közepe óta a fotótárban csak digitális képek készülnek, a laborálás megszűnt. Az utóbbi évek szisztematikus feldolgozó munkája eredményeként a korábbi évek üvegnegatívjairól, kisfilmjeiről és diáiról is digitális másolat készül. A digitalizálás során szétválasztjuk a valóban adattári jellegű képeket – elsősorban műtárgyfotókat – a ma már eredeti, forrásértékű felvételnek minősülő képektől – ilyenek például a városképek – és átsoroljuk a 2011-ben létrehozott Eredeti fényképek gyűjteményébe. 2013-ban megkezdődött a múzeum egyéb gyűjteményeiben található pozitív képállomány digitalizálása és ebbe a gyűjteménybe való besorolása (a jobb visszakereshetőség érdekében az eredeti leltári számok megtartásával).

A két nagy egységen belül nincsenek részgyűjtemények, csak a leltárkönyvi bejegyzés jelzi, hogy a kép melyik múzeumi egységhez kapcsolódik; mégis megnevezhető néhány nagyobb korpusz. A legnagyobb tematikai egységet a Hortobágyot ábrázoló képek jelentik, amelybe beletartoznak Zoltai Lajos, Ecsedi István, Lükő Gábor, Béres András felvételei, ide tartozik a fent említett Haranghy-féle képállomány, amely néprajzi hitelességgel és részletességgel rögzíti a hortobágyi puszta életét s ábrázolja festőien a debreceni s alföldi tájat. Ennek az egységnek a részét képezik immár a Történeti és a Néprajzi gyűjtemény pozitív hortobágyi fotográfiai is, amelyek a puszta legkorábbi fényképi ábrázolásai közé tartoznak, az 1860-as évekből. A képek nincsenek fizikailag szétválasztva, de a keresőszavas leltározás eredményeképpen bármikor megtalálhatók, akár digitális, akár tárgyi mivoltukban.

Nagyobb egységet képez Ecsedi István észak-európai illetve balkáni és keleti utazásainak fényképdokumentációja, amelyet a raktárrendezés során tártunk fel és leltároztunk be, illetve Zöld József polgármesterhelyettes és díjnyertes amatőr fényképész 1930-as évekbeli olaszországi utazásainak két nagy albuma.

Szintén nagyobb egység állítható össze Benkő László fényképész múzeumunknak adott negatív- illetve ezekről készült pozitívjaiból, amelyek részben az 1930-as években készült városképek, de túlnyomóan az 1944-es bombázás rombolásait, majd a háború utáni újjáépítést dokumentálják. A háborús tematikához tartozik a történeti gyűjteményben az az I. világháború után megindított lakossági gyűjtés eredményeként bekerült képanyag, amely eltűnt és fogságba esett debreceni honvédeket ábrázol, debreceni műtermekben készült képeken. Ez is kiegészül egyéb, a fronton készült amatőr képsorozatokkal, háborús albumokkal (az olasz és a bukovinai frontról, illetve az 1940-es erdélyi bevonulásról).

Újonnan feldolgozott egység az 1950-1960-as évek propagandajellegű képanyaga, amely két forrásból állt össze: a Történeti gyűjteményben őrzött, egykor a pártfunkcionáriusok számára készített ajándékalbumok jó minőségű fekete-fehér pozitív nagyításaiból és a Fotótár raktárában feltárt két nagy doboznyi, ismeretlen eredetű negatívtekercs digitalizált kockáiból. A képek egyfelől hivatalos eseményeken, ünnepségeken, vásárokon készültek, másfelől a kultúragitációs brigádok, a munkaversenyek, a jelszavak szabályozta szórakozás világát mutatják be. 

A Fotótár eddigi legnagyobb vállalkozása a debreceni Gondy és Egey műterem fényképhagyatékának feldolgozása. Az 1865-től negyven éven át működő fényképészműterem utánrendelőkönyvei, 32.000 portréval, illetve a családtól és egyéb hagyatékokból szórványosan bekerült képanyag teljes körűen reprezentálja a műterem munkáját, és így, mennyisége és folyamatossága révén a magyar fotótörténet kiemelkedő értékét jelenti. Az utánrendelőkönyvekbeli portrék teljes mennyiségének 2015-ben elvégzett digitalizálása után, 2016-tól önálló weblapon kutatható hagyaték.

A Fotótár egyetlen különgyűjteményét az ún. Mezey-gyűjtemény jelenti: ifj. Mezey Lajos biharnagybajomi gyógyszerész és amatőr fényképész (Mezey Lajos nagyváradi, úttörő fényképész fia), 1900-1910 körül készült, jórészt családi, másrészt tájképi felvételeinek gyűjteménye. A 2013-ban, pályázatból megvásárolt hagyaték tartalmaz 193 darab üvegnegatívot (23 esetben eredeti pozitívval), illetve mintegy 60 darab kortárs műtermekben készült vizitkártyát a rokonokról, barátokról, a falubeliekről és gyógyszerészkollegákról. Ifj. Mezey további 80 üveglemezét letétként kapta meg a gyűjtemény. Adattári feldolgozásra kölcsön kaptuk mindemellé a családi albumot, benne idősebb Mezey Lajos képeivel (akinek korai, átfestett sópapír portréi eddig is a Képzőművészeti gyűjteményben voltak, most az állandó kiállításon láthatóak); és a szintén általa készített dagerrotipiák és sztereoképek nagyfelbontású digitális másolatát. 

Gyűjteményformálás

A gyűjtemény sajnos jelenleg hiába is határozna meg aktív gyűjtési stratégiát, a gyűjteményfejlesztésre nincsen állandóan rendelkezésre álló anyagi forrásunk, e tekintetben csak a pályázatokra és természetesen az ajándékozási hajlandóságra számíthatunk. A gyarapítás iránya mindazonáltal meghatározható: miután az eddigi képanyag elsősorban a népi és a nyilvánosság kultúrájára koncentrált, most a polgári, családi, privát fotókat helyezzük előtérbe, ezzel párhuzamosan törekedve a debreceni műtermes fényképészet minél alaposabb reprezentálására a fotógyűjteményben, valamennyi műterem működésére kiterjedően. Az utóbbi években egy megvásárolt, nagy tételszámú családi képanyag és néhány ajándékba kapott illetve a gyűjteményekben feltárt fényképalbum segítette ez irányú törekvésünket. 

Nyilvánosság

A Fotótár alakuló Eredeti Fényképgyűjteményének minden leltározott tárgya s az Adattár régi anyagának nagy része is digitalizálva van, így elektronikusan hozzáférhető. A múzeum gyűjteményeinek, így a Fotótárnak sincs még online elérhetősége, az anyag helyben illetve levelezés útján, muzeológusi segítséggel kutatható. Kiállításokhoz, kutatáshoz képválogatás kérhető. A képek magáncélú, családi vagy tudományos és nem nyilvános publikációban való felhasználása díjmentes, minden más, nyomtatásban és online történő terjesztés, kereskedelmi célú felhasználás díját lásd a Fotóártáblázatban. A Gondy és Egey weblapon található portrék nem letölthetők, de családfakutatók számára ingyenesen megrendelhetők; családi képek meghatározása, azonosítása is kérhető.

Képtörténetek a Fotótárból

A Fotótár kéthetenként frissülő rovata a honlapon. 

A rovatban egyfelől az újonnan feltárt anyagokból és a Fotótár teljes történeti anyagából választott képeket mesélünk el társadalomtörténeti közegbe helyezve, másfelől régi debreceni fényképészeket mutatunk be, szintén egy-egy képből kiindulva, fotótörténeti szempontok alapján. 

Kiezmiez?

A rovathoz kapcsolódó aloldal, ahol megfejtendő képeket teszünk közzé, a közönség segítségét kérve, illetve a felismert emberek, helyszínek, családi történetek megosztását remélve. 

Debreceni kukkantó – Virtuális kiállítás

Tematikus képválogatások, kutatói segédletül. A képekre kattintva külön Galéria nyílik meg.

Debreceni Látkép (1894–1940)

Debreceni fürdő (1930–1960)

Debreceni és megyei mozik (1931–1964)

Debreceni piac (1894–1956)

Debreceni vendéglátás (1933–1966)