HU EN
FőoldalFotótár

Fotótár

A fotógyűjtemény célkitűzése

A fotógyűjtemény fő célkitűzése a magyar fényképészeti örökség helyi jelentőségű darabjainak felkutatása, megőrzése és feldolgozása. A gyűjtemény fókuszában a múzeum gyűjtőterületével megegyező régió, a történeti Bihar illetve Hajdú vármegye területének fényképi reprezentációja áll, különös tekintettel Debrecen városára. A gyűjtemény, eredendő adattári jellegéből fakadóan, nem a fotóművészeti alkotásokra koncentrál, hanem a paraszti és polgári élet, a munka és az otthon, a város, a falu és a puszta mindennapjait, ünnepeit, tárgyi és szellemi kultúráját bemutató, dokumentációs felvételekre. A gyűjtés a fényképkészítés valamennyi korszakát felöleli, a dagerrotipiától a digitális képig. A feldolgozó munka célja a gyűjtemény anyagának minél alaposabb feltárása és meghatározása, történeti helyének és jelentőségének megállapítása, a megszerzett ismeretek széles körű átadása, publikálása, a kutathatóság és a kiállíthatóság feltételeinek megteremtése, végső soron a feldolgozott gyűjtemény nyilvánossá tétele. 

 

Cívis gazdák a Dégenfeld téri piac Csapó utcai torkolatánál, háttérben a Rákóczi kávéház – ismeretlen amatőr felvétele, Debrecen, XX. század eleje, fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív.

 

A gyűjtemény pozicionálása

A fotógyűjtemény a múzeumi gyűjtőmunka kezdetétől gyarapszik, egy idős tehát a többi gyűjteménnyel, eredeti fényképanyagában átfedések is mutatkoznak, hiszen kezdetben ugyanazok a szakemberek látták el a múzeumi munka minden részét, a gyűjtéstől a nyilvántartásig, a terepi fotótól a dokumentációs tárgyfotózásig. Az adattári fényképek a városi múzeum megalapításától kezdve dokumentálják a múzeum életét, kiállításainak változását, így ezek történeti jelentősége is felértékelődött az idők során, nem beszélve a többi gyűjteménybe sorolt eredeti fotográfiákról. A gyűjtemény összetételében megegyezik bármely más, hasonló elveket követő megyei/városi múzeuméval, nagyságát és kultúrtörténeti értékét tekintve azonban kiemelkedik azok közül, hiszen anyagának egy része nem pusztán helyi jelentőségű, hanem a magyar fotótörténet fontos emléke, s ezt igyekszik is hangsúlyozni és bemutatni.

 

A Hatvan utcai Városi Múzeum újrarendezett kiállításának X. szobája: néprajzi osztály, pásztoréletmód, középen Tóth András Pányvavető csikós szobrával – Zoltai Lajos felvétele, Debrecen, 1917. január, fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív

 

A gyűjtemény története

A Déri Múzeum fotógyűjteményének története a legelső fénykép bekerülésével kezdődhetne, ha a múzeum alapításakor gondoltak volna önálló fotótár létrahozására. Így azonban a legelső bekerült papírképet, éppen úgy, ahogy a következőket is, a Könyv- és oklevéltár állományába sorolták be. Ezt az egyre parttalanabb gyűjteményt később egységekre választották szét, így a fényképek is a témájuknak vagy anyaguknak megfelelően kerültek az Érem- és Régiségtárba (amely később Néprajzi, Történeti és Régészeti gyűjteményre vált szét), vagy a Szépművészeti és az Iparművészeti tárba, és ott is maradtak mind a mai napig. A rendszer csak 1974-ben, az Irodalmi gyűjtemény megszervezésével bomlott meg kissé, mert abba a tematikus elosztási gyakorlatnak megfelelően, a többi gyűjteményből válogattak képanyagot is.

 

A hét kuruc, vagy a cinkotai magyarok: az 1867. június 8-i koronázás ellen tiltakozó (az ünnepség alatt Cinkotán gyűlésező) hét független országgyűlési képviselő: Csanády Sándor, Kállay Ödön, László Imre, Madarász József, Patay István, Vállyi János, Vidats János; (balra), A verzón az eredeti tulajdonos és Zoltai Lajos rájegyzése. – ismeretlen fényképész után Letzter József, 1867 körül készült eredetiről másolt nagyítás, Debrecen, 1903-13 között, kabinet, monochróm, celloidin papír pozitív, Történeti gyűjtemény (eredeti leltári száma: 137/1922), EF_1887P (jobbra).

 

1907-ben városi segéllyel fényképezőgépet vásárolhatott a múzeum, így ettől az időtől kezdve Zoltai Lajos maga dokumentálta a saját ásatásait és néprajzi gyűjtéseit, a múzeum épületét és kiállításait, a városi építkezéseket és bontásokat, jeles eseményeket. A saját maga által laborált negatív üveglemezeknek nyilvántartási számot adott – ezek a képek jelentették az 1935-ben felállított, adattári képek gyűjteményéül szolgáló Fotótár alapját – amelynek ma ez az egyik legfontosabb és legértékesebb része. Az ekkorra felhalmozódott képek között Balogh István történész, a későbbi múzeumigazgató tett rendet, még gyakornokként, ő állította össze az első önálló fotóleltárt („a Déri Múzeum film-, negatív- és diapozitív lemezeiről készült jegyzék- könyv”). Ekkor sorolták át a Fotótárba azt az 1917-ben, Haranghy György debreceni fényképész árverésén beszerzett, mintegy 538 darab negatív üveglemezt is, amelyet eredetileg az oklevéltárba leltároztak be.

 

Késhüvelyek, bicskatokok bőrből a Hortobágyról – Zoltai Lajos felvétele, 1908., fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív.

 

A régi Kenessey és Vecsey házak a Piac utcán, lebontásuk előtt, az Arany Bika helyén – Zoltai Lajos felvétele, Debrecen, 1913, fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív

 

A Déri Múzeum palotájának felépülésekor a Fotótár is új helyzetbe került, amennyiben önálló laboratóriumot kapott új gépekkel és kezelővel. A múzeumi fényképész szerepét 1931 és 1934 között Kozmann Leó debreceni műtermes fényképész töltötte be, aki „a múzeumi helyiség, felszerelés és üzemek használata ellenértékéül” féláron dolgozott a múzeumnak; de munkája során rendszeresen fotózta a városi eseményeket és épületeket is, Zoltai nyomába lépve. 1935-től Piribauer István fényképész végezte ideiglenesen ugyanezt a munkát. 

 

Gróf Bethlen István miniszterelnök megérkezik a Déri Múzeumhoz, fogadja Münnich Aladár építész, Sőregi János régész, Csűrös Ferenc városi kultúrtanácsnok, Hadházy Zsigmond főispán, Vásáry István polgármester – Kozmann Leó felvétele, Debrecen, 1931. június 16., monochróm, zselatinos ezüst papír pozitív,.

 

1937-ben egy komolyabb laboratórium felszerelését határozták el, amelyet az épület alagsorában alakítottak ki, s ellátták nagyító-, fényesítő- és vágógéppel, reflektorral és tükörreflexes fényképezőgéppel, vezetésével pedig Hegyi Zoltán vegyésztanárt bízták meg, aki 1941-ig látta el ezt a feladatot. A világháború után sokáig nem volt külön kezelője a Fotótárnak, a dokumentációt az ezzel alkalmilag megbízott segéderő végezte; 1958-1962 között a közülük kinőtt, kiváló érzékű fényképésznek bizonyult Faragó István (akinek gondosan katalogizált hagyatékát a családja néhány éve a Fotótárnak ajándékozta). 1961-től 1996-ig Feketéné Molnár Erzsébet volt a múzeum fényképésze, azóta pedig Lukács Tihamér, 2011-től mellette dolgozik Szabó Anna Viola muzeológus. 

 

Sajtófogadás a Déri Múzeum könyvtárában a játékkiállítás előtt: a képen a szakmunkatársak teljes létszámban: előtérben Julow Viktor muzeológus, hátul Menyhárt József restaurátor és Béres András igazgató áll (balra); és a játékkiállítás gyerekközönsége – Faragó István felvételei, Debrecen, 1958., fekete-fehér leica (jobbra).

 

A Fotótár kezdettől fogva adattárként működvén, képállománya ezekben az évtizedekben is leginkább múzeumi munkafotókkal, ásatási, néprajzi, kiállítási és tárgyfotókkal, illetve ajándékozás révén bekerült dokumentációs felvételek negatívjaival gyarapodott. A többi gyűjteményben tovább szaporodó pozitívok nem tartoztak a felügyeleti körébe.

 

2011-ben határozta el a múzeum vezetése a Fotótár önálló gyűjteménnyé fejlesztését, amelynek során közös, alapos és végleges nyilvántartásba lenne sorolandó a múzeum teljes történeti képállománya, negatív és pozitív egyaránt. Ez a munka jelenleg is zajlik, amelynek végeredményeként remélhetőleg egy gazdag, átlátható, hozzáférhető és kutatható gyűjtemény fog előállni.

 

Törzsgyűjtemény

A Fotótárban törzsgyűjteménynek leginkább a helytörténeti fotóanyag tekinthető, ez a legnagyobb és leggazdagabb egység, ez forog kiállításokon és a fotógyűjtemény múzeumban betöltött helyét és szerepét is ez fejezi ki leginkább.

 

A „Vitéz Horthy István-távlovaglás” női részvevői belovagolnak Debrecen belvárosába, a Kálvin téri Uránia (Hungária) moziban a Lidói kalandot és a King Kongot vetítik – Ecsedi István felvétele, Debrecen, 1931. június 9., fekete-fehér zselatinos ezüst síkfilm negatív.

 

Részgyűjtemények

A Déri Múzeum Fotótára két nagy egységre tagolódik. Az egyik a fent leírt Adattári gyűjtemény, amelynek 1935-től folyamatos nyilvántartásában jelenleg 138.000 fénykép található. A 2000-es évek közepe óta a fotótárban csak digitális képek készülnek, a laborálás megszűnt. Az utóbbi évek szisztematikus feldolgozó munkája eredményeként a korábbi évek üvegnegatívjairól, kisfilmjeiről és diáiról is digitális másolat készül. A digitalizálás során szétválasztjuk a valóban adattári jellegű képeket – elsősorban műtárgyfotókat – a ma már eredeti, forrásértékű felvételnek minősülő képektől – ilyenek például a városképek – és átsoroljuk a 2011-ben létrehozott Eredeti fényképek gyűjteményébe. 2013-ban megkezdődött a múzeum egyéb gyűjteményeiben található pozitív képállomány digitalizálása és ebbe a gyűjteménybe való besorolása (a jobb visszakereshetőség érdekében az eredeti leltári számok megtartásával).

 

A két nagy egységen belül nincsenek részgyűjtemények, csak a leltárkönyvi bejegyzés jelzi, hogy a kép melyik múzeumi egységhez kapcsolódik; mégis megnevezhető néhány nagyobb korpusz. A legnagyobb tematikai egységet a Hortobágyot ábrázoló képek jelentik, amelybe beletartoznak Zoltai Lajos, Ecsedi István, Lükő Gábor, Béres András felvételei, ide tartozik a fent említett Haranghy-féle képállomány, amely néprajzi hitelességgel és részletességgel rögzíti a hortobágyi puszta életét s ábrázolja festőien a debreceni s alföldi tájat. Ennek az egységnek a részét képezik immár a Történeti és a Néprajzi gyűjtemény pozitív hortobágyi fotográfiai is, amelyek a puszta legkorábbi fényképi ábrázolásai közé tartoznak, az 1860-as évekből. A képek nincsenek fizikailag szétválasztva, de a keresőszavas leltározás eredményeképpen bármikor megtalálhatók, akár digitális, akár tárgyi mivoltukban.

 

Lékhalász a befagyott Hortobágyon – Haranghy György felvétele, 1902., fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív, (balra), és Naplemente a Hortobágyon, a víz mellett, juhúsztatónál – Haranghy György felvétele, 1901. június 22., fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív, (jobbra).

 

Nagyobb egységet képez Ecsedi István észak-európai illetve balkáni és keleti utazásainak fényképdokumentációja, amelyet a raktárrendezés során tártunk fel és leltároztunk be, illetve Zöld József polgármesterhelyettes és díjnyertes amatőr fényképész 1930-as évekbeli olaszországi utazásainak két nagy albuma.

 

Halászcsónakok zűrzavara és biciklik rendje a norvégiai Vardö kikötőjében illetve a koppenhágai vasútállomás előtt – Ecsedi István felvételei, Norvégia és Dánia, 1931. június, fekete-fehér zselatinos ezüst síkfilm negatív.

 

Szintén nagyobb egység állítható össze Benkő László fényképész múzeumunknak adott negatív- illetve ezekről készült pozitívjaiból, amelyek részben az 1930-as években készült városképek, de túlnyomóan az 1944-es bombázás rombolásait, majd a háború utáni újjáépítést dokumentálják. A háborús tematikához tartozik a történeti gyűjteményben az az I. világháború után megindított lakossági gyűjtés eredményeként bekerült képanyag, amely eltűnt és fogságba esett debreceni honvédeket ábrázol, debreceni műtermekben készült képeken. Ez is kiegészül egyéb, a fronton készült amatőr képsorozatokkal, háborús albumokkal (az olasz és a bukovinai frontról, illetve az 1940-es erdélyi bevonulásról).

 

A Piac és Szent Anna utca szétbombázott sarka, amelyet 1948-ban ideiglenes üzletsor építésével takartak el – Benkő László felvételei, Debrecen, 1947. október 6. és 1948., fekete-fehér papír pozitív.

 

Újonnan feldolgozott egység az 1950-1960-as évek propagandajellegű képanyaga, amely két forrásból állt össze: a Történeti gyűjteményben őrzött, egykor a pártfunkcionáriusok számára készített ajándékalbumok jó minőségű fekete-fehér pozitív nagyításaiból és a Fotótár raktárában feltárt két nagy doboznyi, ismeretlen eredetű negatívtekercs digitalizált kockáiból. A képek egyfelől hivatalos eseményeken, ünnepségeken, vásárokon készültek, másfelől a kultúragitációs brigádok, a munkaversenyek, a jelszavak szabályozta szórakozás világát mutatják be. 

 

Villany a tanyán – ismeretlen fényképész felvétele, Debrecen környéke, 1950-es évek, fekete-fehér zselatinos ezüst síkfilm negatív.

 

A Fotótár eddigi legnagyobb vállalkozása a debreceni Gondy és Egey műterem fényképhagyatékának feldolgozása. Az 1865-től negyven éven át működő fényképészműterem utánrendelőkönyvei, 32.000 portréval, illetve a családtól és egyéb hagyatékokból szórványosan bekerült képanyag teljes körűen reprezentálja a műterem munkáját, és így, mennyisége és folyamatossága révén a magyar fotótörténet kiemelkedő értékét jelenti. Az utánrendelőkönyvekbeli portrék teljes mennyiségének 2015-ben elvégzett digitalizálása után, 2016-tól önálló weblapon kutatható hagyaték.

Komlóssy Artúrné Pusztay Rózsa, esküvője előtt, a műteremben imitált oltárnál – Gondy és Egey felvétele, Debrecen, 1871, kabinet, monochróm, albumin papír pozitív, szabálytalanul körbevágva.

 

Budaházy Anna és Zoltán, illetve Jalsoviczky Ilona és Sándor, unokatestérek (illetve Anna és Sándor házassága révén 1882 után sógorok) közös képe – Gondy és Egey felvétele, 1880. június 3., kabinet, monochróm, albumin papír pozitív.

 

A Fotótár egyetlen különgyűjteményét az ún. Mezey-gyűjtemény jelenti: ifj. Mezey Lajos biharnagybajomi gyógyszerész és amatőr fényképész (Mezey Lajos nagyváradi, úttörő fényképész fia), 1900-1910 körül készült, jórészt családi, másrészt tájképi felvételeinek gyűjteménye. A 2013-ban, pályázatból megvásárolt hagyaték tartalmaz 193 darab üvegnegatívot (23 esetben eredeti pozitívval), illetve mintegy 60 darab kortárs műtermekben készült vizitkártyát a rokonokról, barátokról, a falubeliekről és gyógyszerészkollegákról. Ifj. Mezey további 80 üveglemezét letétként kapta meg a gyűjtemény. Adattári feldolgozásra kölcsön kaptuk mindemellé a családi albumot, benne idősebb Mezey Lajos képeivel (akinek korai, átfestett sópapír portréi eddig is a Képzőművészeti gyűjteményben voltak, most az állandó kiállításon láthatóak); és a szintén általa készített dagerrotipiák és sztereoképek nagyfelbontású digitális másolatát. 

 

Mezey Lajos egyik kislányával és összecsukott fényképezőgépével – Biharnagybajom, 1905 körül, fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív.

 

Gyűjteményformálás

A gyűjtemény sajnos jelenleg hiába is határozna meg aktív gyűjtési stratégiát, a gyűjteményfejlesztésre nincsen állandóan rendelkezésre álló anyagi forrásunk, e tekintetben csak a pályázatokra és természetesen az ajándékozási hajlandóságra számíthatunk. A gyarapítás iránya mindazonáltal meghatározható: miután az eddigi képanyag elsősorban a népi és a nyilvánosság kultúrájára koncentrált, most a polgári, családi, privát fotókat helyezzük előtérbe, ezzel párhuzamosan törekedve a debreceni műtermes fényképészet minél alaposabb reprezentálására a fotógyűjteményben, valamennyi műterem működésére kiterjedően. Az utóbbi években egy megvásárolt, nagy tételszámú családi képanyag és néhány ajándékba kapott illetve a gyűjteményekben feltárt fényképalbum segítette ez irányú törekvésünket. 

 

Két Gondy-féle esküvői kép Budaházy Anna albumában, amelyet 2018-ben kapott a családtól ajándékba a gyűjtemény: négyesi Szepessy Gizella (1860-1932) és Ferenczy Elek (1851-1913) aljegyző (idővel főszolgabíró) esküvői képe (menyasszony, vőlegény, uszály, fátyol, díszruha, mente, mentekötő, bogláros öv, kard, ezüstpityke, rámás csizma, sarkantyú) – Debrecen, 1879, kabinet, albumin papír pozitív. (balra).
Aszalói Kecskés Irén és Keresztényi Imre (1841-1900) pénzügyőri számtiszt esküvői képe (menyasszony, vőlegény, koszorú, fátyol, uszály, frakk, cilinder) – Debrecen, 1878, kabinet, albumin papír pozitív (jobbra)

 

Nyilvánosság

A Fotótár alakuló Eredeti Fényképgyűjteményének minden leltározott tárgya s az Adattár régi anyagának nagy része is digitalizálva van, így elektronikusan hozzáférhető. A múzeum gyűjteményeinek, így a Fotótárnak sincs még online elérhetősége, az anyag helyben illetve levelezés útján, muzeológusi segítséggel kutatható. Kiállításokhoz, kutatáshoz képválogatás kérhető. A képek magáncélú, családi vagy tudományos és nem nyilvános publikációban való felhasználása díjmentes, minden más, nyomtatásban és online történő terjesztés, kereskedelmi célú felhasználás díját lásd a Fotóártáblázatban. A Gondy és Egey weblapon található portrék nem letölthetők, de családfakutatók számára ingyenesen megrendelhetők; családi képek meghatározása, azonosítása is kérhető.

 

Hússütő asszonyok a Hídivásáron, a háttérben vásári fényképész sátra – Haranghy Györgynek tulajdonított felvétel, Hortobágy, 1910-es évek, fekete-fehér zselatinos ezüst szárazlemez, üvegnegatív.

 

Képtörténetek a Fotótárból

 

https://www.derimuzeum.hu/muzeumiblog.php?id=132

 

A Fotótár kéthetenként frissülő rovata a honlapon. 

A rovatban egyfelől az újonnan feltárt anyagokból és a Fotótár teljes történeti anyagából választott képeket mesélünk el társadalomtörténeti közegbe helyezve, másfelől régi debreceni fényképészeket mutatunk be, szintén egy-egy képből kiindulva, fotótörténeti szempontok alapján. 

 

 

Debreceni kukkantó – Virtuális kiállítás

 

https://www.derimuzeum.hu/kiallitasok.php?id=16

 

Tematikus képválogatások, kutatói segédletül. A képekre kattintva külön Galéria nyílik meg.

 

Debreceni Látkép (1894–1940)

 

https://www.derimuzeum.hu/galeria.php?id=11

 

Debreceni fürdő (1930–1960)

 

https://www.derimuzeum.hu/galeria.php?id=14

 

Debreceni és megyei mozik (1931–1964)

 

https://www.derimuzeum.hu/galeria.php?id=16

 

Debreceni piac (1894–1956)

 

https://www.derimuzeum.hu/galeria.php?id=20

 

Debreceni vendéglátás (1933–1966)

 

https://www.derimuzeum.hu/galeria.php?id=12

 

Kövess minket:

YouTube Instagram Twitter
Feliratkozás hírlvélre
Déri Múzeum - Minden jog fenntartva © 2020 - 2024
4026 Debrecen, Déri tér 1.
Tel.: +36 (52) 322-207
href="mailto:uh!pont!muezumired!kukac!ired">E-mail: uh!pont!muezumired!kukac!ired
készítette: WebDeb.hu