HU EN
FőoldalKépzőművészeti Gyűjtemény

Képzőművészeti Gyűjtemény

Debrecen már múzeumának alapítása előtt is rendelkezett néhány festményből álló kollekcióval. A városháza falait díszítő, vagy raktáraiban lévő művek azonban nem kerültek nyilvánosság elé. Amikor a múzeumot alapító Löfkovits Arthur 1902. decemberében felajánlotta szerény, de igen értékes festészeti anyagát, a város vezetői is átadták a birtokukban lévő festészeti anyag jelentős részét az 1905. május 22-én megnyíló Városi Múzeumnak. A gyűjtemény már a megnyitás évében új, nagyobb, a Csokonai-ház helyén álló a épületbe költözött. 

 

Ezután évről évre gyarapodott a múzeum és vele együtt a képzőművészeti tár is. Erről kezdetben a múzeumi Jelentés, később az évkönyvek adtak részletes beszámolót. A különböző egyesületek - a Csokonai Kör, a Műpártoló Egyesület, az Ady Társaság, a Múzeumi Baráti Kör - és a város művészetet szerető lakóinak ajándékaival évtizedeken át folyamatosan gazdagodott a képzőművészeti gyűjtemény. Löfkovits Arthur mellett a Sesztina és a Csanak család is rendszeresen adományozott szépművészeti anyagot. Az állomány 1905-től a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének támogatásából újabb  alkotásokkal egészült ki. 

 

A folyamatosan gazdagodó gyűjtemény önmagában azonban nem volt elegendő egy önálló, a magyar művészet alakulását nagy vonalakban felvázoló tárlat megrendezésére, ezért az Országos Magyar Képtár raktárban őrzött festészeti anyagával egészítették ki. 

 

A Gazdasági Tanintézet öt termében helyezték el a 87 darabból álló kollekciót, amely 1928-ig várta látogatóit. Bezárása után az épületben   talált otthonra Déri Frigyes jelentős művelődéstörténeti anyagának festészeti része is. 

 

A Városi Múzeum művészeti anyaga aztán beolvadt az 1930. május 25-én megnyitott Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe. Napjainkban is a Déri anyag alkotja a gyűjtemény legjelentősebb egységét. A gyűjtő 1912-22 között vásárolt festményei a XVII–XIX. század közötti időszakból, valamint a XX. század elejét felölelő korszakból származnak. 

Különösen jelentősek a barokk portréfestészeti emlékek, amelyek az állandó kiállításban megtekinthetőek. A gyűjtemény gerincét azonban a XIX. században született művek alkotják. Segítségükkel a klasszicizmustól a biedermeieren át a romantika érzelemmel telített világáig követhetjük nyomon a XIX. századi magyar művészet  alakulását. 

Illusztris szerzők és tisztes kismesterek (Kiss Sámuel, Donát János, Rombauer János, Kiss Bálint, Barabás Miklós, Borsos József, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály) portréikon idézik fel a múlt homályába burkolózó modelljeik alakját, életképeiken vallanak koruk mindennapi szokásairól, elmerengenek egy természeti részlet szépségén, vagy nemzeti múltunk sokszor tragikus eseményein. Így születtek meg a gyűjteményben található tájképek és történeti képek. A kiállító tér szabta korlátok miatt csak a legjelentősebb alkotások láthatóak, így raktárban maradtak a kisebb mesterek művei.

 

Szintén raktárban őrizzük a XX. század fordulatokban gazdag festészeti törekvéseit reprezentáló alkotásokat is.  Csak néhány név a több mint százból: Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Csók István, Fényes Adolf, Tornyai János, Derkovits Gyula, Barcsay Jenő; debreceni alkotók közül: Félegyházi László, Holló László, Hrabéczy Ernő; vagy a század második felében működő Kondor Béla, Ország Lilli, Bálint Endre Bíró Lajos, Bényi Árpád, Torok Sándor, Menyhárt József.

Két debreceni kötődésű alkotónak, Holló László festőművésznek és Medgyessy Ferenc szobrásznak önálló kiállításon látható a városnak ajándékozott és a múzeum gyűjteményében gondozott életműve.

 

Székely Bertalan: Zrínyi kirohanása,  olaj - vászon, 280x423 cm

 

Székely Bertalan ezen alkotása a 19. századi magyar történeti festészet legismertebb műveinek egyike. Déri Frigyes ajándékaként került a múzeum tulajdonába. A festmény a magyar történelmi sorsfordulók közül a törökvész időszakában zajló eseményt idézi fel. 1566-ban Szulejmán szultán Szigetvár ellen fordult. A vár kapitánya Zrínyi Miklós horvát bán volt, aki 2500 katonával védte a rábízott erősséget. Augusztus 21-én elesett Szigetvár óvárosa, majd augusztus 26-tól több rohammal támadták a várat. Szeptember 5-én egy robbanás miatt a védők az asszonyokkal és gyerekekkel együtt a belső várba szorultak. Zrínyi maroknyi megmaradt harcosával együtt kitört a várból, és rövid, de hősies kézitusában mindannyian életüket vesztették. A kép az önkéntes halál vállalása előtti pillanatot ábrázolja. 

Erre hívja fel a figyelmet a Vasárnapi Újság cikkírója is:

 

„Nem azt a Zrínyit festette meg akit a török fegyverek közt szoktunk látni, keresve a halált és osztogatva is azt. A csatából alig látunk valamit, de annál nagyobb harcz ez itt. A hősök a vár kapuja előtt gyűltek össze, de elkísérik őket a hitves, a gyermek, az anya, az emberi keservek, az igaz és legszentebb fájdalmak. A kapu kitárva, a kirohanás pillanata az utolsó pillanat.(…) Az ostrom egyre tart, mutatják a romok között levő holtak, a háttérben föllángolt a tűz és a lomha füst. Zrínyi a kapu előtt áll, mellette emelik a zászlót, melyre megesküszik, hogy azt el nem hagyja (…)A harczi vad indulat és a szeretet küzd (…) A hősi halál elszántsága harcol itt a szív gyöngébb és nemesebb érzelmeivel. Megrendítő harcz, amelyben lehetetlen győzni.”   

 

A festmény magasabb rendű morális tartalmának tömör összefoglalóját szintén e cikk adja meg: "Ez nemcsak történeti ábrázolás, nemcsak azoknak a hősöknek vértanúi élete, hanem az emberi szenvedések örök igazsága.”

 

Grafikai kabinet

 

Ez a gyűjtemény különösen gazdag. A múzeum ugyanis kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett a grafikai lapok gyűjtésére. A rézmetsző diákoknak köszönhetően a város lakói között is népszerűek voltak az értékük miatt könnyebben megszerezhető alkotások. A múzeumi vásárlások és ajándékok során formálódott grafikai kabinetet Déri Frigyes ajándéka tette teljesebbé.

Déri általános művelődéstörténeti gyűjteményének értékes részét alkotják a különböző technikákkal készített grafikák. A több száz lapból álló anyag a XVI. század második felétől a XIX. század közepéig tartó időszak történelmi eseményeit,  emlékhelyeit, jeles küzdelmeit, kiemelkedő személyeit örökíti meg. A Déri Múzeum második világháború utáni képzőművészeti gyarapodása a grafika területén volt jelentős, így elsősorban kortárs alkotók műveivel gazdagodott a kabinet.

 

Andreas és Joseph Schmutzer: Lanton játszó férfi, 1728. rézmetszet, 420x305 mm

 

A mű alapjául Jan Kupeczky portréja szolgált, amely Johann Adam von Questenberg grófot ábrázolja zenélés közben. Andreas és Joseph Schmutzer 1728-ban készült metszetükön az eredeti mű apró, de lényeges módosításával a kultúra minden területe iránt érdeklődő gróf alakját kívánták megjeleníteni. Johann Adam Questenberg (1678–1752) gróf jellemzésekor a festménnyel ellentétben nemcsak zenei érdeklődésére tettek utalást, de sokoldalú műveltségére is. Ezt bizonyítja a mellette elhelyezett könyvek sokasága és a háttérben megjelenő barokk kastély. 

A részletgazdagon ábrázolt épületegyüttes ma is áll, a csehországi  „Jaromerice nad Rokytnou”-ban.  A gazdag pompával berendezett épület kulturális programjaival napjainkban is fogadja a látogatókat.

 

Szobrászati gyűjtemény

 

A múzeum szobrászati gyűjteményének legnagyobb hányadát az emlékérmék, plakettek alkotják, de néhány körplasztika is gazdagítja e csoportot. A kiállításon különösen jelentősek Stróbl Lajos Déri Frigyest és Thaly Kálmánt megörökítő szobrai, valamint Kauffungen osztrák szobrász portréja Déri Frigyesnéről.

 

Damkó József: II. Rákóczi Ferenc mellszobra, é.n. horgany 32 cm  
Thaly Kálmán hagyatéka Déri Múzeum, ltsz.: Sz. 1910. 221

 

A századforduló idején a kisplasztika elsősorban polgári lakások díszítését szolgálta. Lyka Károly szerint: 

 

„… alkalmasak arra, hogy kiszorítsák a magyar család szobáiból az értelmetlenül  és indokolatlanul odaállított temérdek külföldi sütettű Schiller és Goethe-fejet ezeket a közönséges gyári tucatmunkákat, aminek Magyarország eddig eléggé hálás piaca volt. Helyükbe tehetik ezután a magyarság vezető alakjainak képmását…”. 

 

1897-1898 karácsonyán már önálló kiállítást is szerveztek kisplasztikai művekből, és ezután folyamatosan hódított ez a műfaj, mely virágkorát a szecesszió idején élte.  A korai művek egyik jeles példája a Damkó József által megformált II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellszobra. Damkó József előtanulmányait az iparművészeti iskolában végezte, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult, ahol több alkalommal állami ösztöndíjban részesült, amelynek segítségével a párizsi Julien akadémiát látogatta, majd visszatérve számos megbízásnak tett eleget. Ő készítette el az egyetlen ma is köztéren álló egy alakos kuruc szobrot (Búsuló kuruc, 1904, Kiskunfélegyháza). Néhány évvel korábban készülhetett a fejedelem alakját megformáló kis büszt. A plasztika pontos készítési ideje nem ismert, de Szendrei János és Szentiványi Gyula életrajzi lexikona (Magyar Képzőművészek Lexikona, Budapest,1915, 352.p.) szerint a szobrász a Képzőművészeti Társulat 1898-99-es téli kiállításán mutatta be ezt a művét. A kiállításon szereplő kisplasztika erősen elkeskenyedő, kartussal, volutával, babérlevéllel díszített talapzattal egybeöntött mellszobor. A fejedelem szegecselt vértezetben, mellén széles szalagon az aranygyapjas rend kitűntetésével jelenik meg. Tekintete előre, lefelé irányul. Nagy, hullámos hajú, pödrött, hosszú bajuszos megformálása több részletében is hasonlóságot mutat Volkema metszetével. 

 

 

Ide kattintva galéria nyílik meg!

Kövess minket:

YouTube Instagram Twitter
Feliratkozás hírlvélre
Déri Múzeum - Minden jog fenntartva © 2020 - 2024
4026 Debrecen, Déri tér 1.
Tel.: +36 (52) 322-207
href="mailto:uh!pont!muezumired!kukac!ired">E-mail: uh!pont!muezumired!kukac!ired
készítette: WebDeb.hu