Ki ne csodálkozna rá a természet lenyűgöző erejére, ki ne érezné a zabolátlan elemek mellett saját lényének törékeny kicsinységét? A debreceni születésű Nagy Gabriella korai munkáin a természet hatalmas energiája által gerjesztett, emelkedett érzést formálja festőivé – láthatóvá teszi a láthatatlant.
Melankolikus hangulatú tájakat, távoli hegyormokat, döndülő tengereket és a hozzájuk képest parányi ember meghitt találkozását festi meg. Voltaképpeni tárgya maga a tájélmény, ami vidéki nagyszülőkhöz fűződő gyerekkori emlékeiből, felnőttkori utazásaiból táplálkozik. A Téli köd (2010) című munkáján az égbolttal egybemosódó, sűrű, ködbe burkolózó természeti környezet karakterét alig érzékeljük. Bizonytalanságunkat fokozza a festő által választott magaslati nézőpont, ahonnan nehéz megállapítanunk, hogy fennsíkról vagy domboldalról tekintünk-e a messzeségbe, és a keskeny utat szegélyező bokrok alatt tengert vagy völgyet takar-e az átláthatatlanul gomolygó nedves, légköri tömeg. Az egyhangú, lilás, szürkés tónusú elmosódó látványt, csupán a két alak háttal álló sziluettje töri meg. Nagy Gabriella tájábrázolásainak rendszeresen visszatérő szemlélője a művész maga (ezúttal kislányával), mintha épp egy történetbe lépne be, amiről nem tudjuk, valóság-e, vagy a káprázat teremtette szellemi világ.
Nagy Gabriella: Téli köd, 2010 olaj, vászon (100x150 cm). Déri Múzeum Képzőművészeti Gyűjtemény 2011. Műtárgyvásárlás, NKA támogatással.
Nagy Gabriella tájkép-asszociációja, ahogyan a német romantikus Caspar David Friedrich „Vándor a ködtenger felett” című munkája, az elvágyódás és a líraiság allegóriája. A festményen mégsem hatalmasodik el a romantikus pátosz; megmarad az egyensúly a valós történés és a fantázia keskeny mezsgyéjén, a befogadó pedig az elbeszélés részesévé válik.
Szoboszlai Lilla
Első megjelenés 2020. december 6-án a Déri Múzeum Hírei között. Link