Tárgymesék – Szecessziós szépségek

A tizenkilencedik század utolsó éveiben, illetve a huszadik század elején új stílus jelent meg, amelyet Magyarországon szecessziónak hívunk. Legfőbb elemei a növények, virágok voltak. A művészek a természet felé fordultak, annak gazdagságából merítettek. A közös természetimádatban az egyéni érzékenység volt a meghatározó, ez magyarázza a szecesszió végtelen változatosságát.

Noha első látásra esetlegesnek is tűnhetnek a virágok, levelek, rovarok, valójában azonban nagy technikai tudás, átgondoltság rejlik a legegyszerűbb ábrázolásban is. A természet sokszoros stilizáltság után bomlik ki előttünk. Mindenütt virágot látunk - liliom, nőszirom, mák, harangvirág - hajlékony szárak hordozzák a kibomló virágfejeket.

A stílus az építészetben és az iparművészetben bontakozott ki legsokrétűbben. A századforduló művészei a kézművességet hangsúlyozták. Arra törekedtek, hogy olyan használati tárgyakat alkossanak, amelyek egységes stílusúak, funkcionálisak, mégis a lakás díszévé válnak.

A szecesszió egyik fő területe az üvegművészet volt. Ez a már önmagában is hajlékonyságot hordozó anyag különösen alkalmas volt a stílus kanyargó formáinak kifejezésére. A Déri Múzeum Polgári sikk című időszaki kiállításában kapott helyet az a kancsó, amely kifejező példája az irányzatnak. Maratott, festett üvegből készült. Perem nélküli talpból homorúan ívelő, majd kihajló öblű, erősen behúzott vállú, egyenes nyakú edény. Szája kiöntőcsőrrel ellátott fedeles perembe foglalt. Füle kétszer csavart. Négy szeszélyesen, ostorcsapásszerűen hajló levél között három nőszirom ábrázolás. Alsó részén finom, festett ezüst üvegvonal található.

Ormosi Viktória

Első megjelenés 2020. június 2-án a Museum.hu-n. Link