TÉR-MOZGÁS-JÁTÉK - Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás kiállítása

Esetükben egy egészen különleges találkozásról van szó, amelynek eredményeként megszületett egy rendkívül rafinált kiállítás, amely arra készteti a látogatót, hogy dobja sutba a szokásos látás- és gondolkodásmódját. Aki belép e kiállítótérbe, észrevétlenül szabadul meg a szokásaitól és a beidegződéseitől, ami örömet okoz neki, mert mindezt játék közben teheti meg. A játék pedig jól tudjuk, szabaddá tesz. A szabadságunk megtapasztalása pedig nemcsak öröm- és erőforrás, hanem lehetőséget teremt arra, hogy másképp lássuk magunkat, a világot és a dolgokat, amelyek körülvesznek bennünket.

Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás kiállítása felszámolja a művészi és a tudományos gondolkodás közé részben mesterségesen húzott határt, beláttatja velünk, hogy a világ egy, s a törvényei mindenki számára ugyanazok, csak épp mást veszünk észre belőle vagy más szemmel látjuk ugyanazt. Míg a festőművész egyik geometrikus formákból és finom vonalakból megalkotott képe fölidézi bennünk a forgás élményét, addig a biológus által készített modell a bennünk megszülető érzetet, az imagináriust közvetlenül megtapasztalhatóvá teszi, mégpedig úgy, hogy felfedi azokat a fizikai törvényszerűségeket is, amelyek működőképessé teszik kis találmányát. Ugyanakkor fordítva is igaz. Vásárhelyi Tamás találmányai arra késztetik a látogatót, hogy újra és újra megnézze a Konok-festményeket. S így talán azok a látogatók is alaposabban megszemlélik az alkotásokat, akiknek egyébként nem elsődleges érdeklődési köre a kortárs művészet. S talán idegenkednek a geometrikus festészettől, ami pedig nem tesz mást, mint az érzéki világot elvont jelekké alakítja, ahol az idő dinamika, a tér kiterjedés, ám ami mögött felsejlik egy másik világ, ami akkor is a miénk, ha nem tudunk róla. E kiállítás lehetőséget ad arra, hogy föloldódjon az idegenkedés. Erre azért van remény, mert minden esetben párbeszéd jöhet létre a műalkotás és a játékmodell között. Azért használom a feltételes módot, mert a tárlattól idegen minden didaktikusság, hagyja, hogy a látogató maga hozza létre a párbeszédet, mintegy a saját teste legyen a médium, amin keresztül azok egymással kapcsolatba lépnek. Mindez azt is jelenti, hogy a festőművész és a biológus mellett mi is játszótársakká válhatunk. Nem erőltetik ránk e szerepet, hanem a mi választásunkra bízzák, hogy akarunk-e játszani. S ezzel vissza is érkeztünk oda, ahol kezdtük, a szabadsághoz és önfeledtséghez, amire nagyon is vágyunk a hétköznapi és társadalmi kényszerek között.

Az alkotók közti játékos párbeszéd 2018 őszén kezdődött, amikor a Kutatók Éjszakáján a budapesti Vasarely Múzeumban tudományos játszóházat szerveztek. Újabb találkozásukra a budapesti Deák 17 Galériában, majd a Ludwig Múzeumban került sor. Negyedszer a Debreceni Irodalom Házában találkoznak, aminek az ad különös jelentőséget, hogy Konok Tamás már csak a művei által lehet jelen. Ugyanakkor, hiszem, a kiállításunk híven tükrözi a festőművész kísérletező-játékos szellemét, ami művei formai változatosságában, markáns színvilágában is tetten érhető. Az általuk nyújtott vizuális élmény erőssége egyben túl is emel a földi játékon, mert „a művészet kód egy más dimenzióba” (Konok Tamás). A láthatatlan megpillantása azonban nem nyomasztó, mert festményei egyben a gyermeki öröm és a játszás szenvedélyének a lenyomatai is. Épp ezért a korábbi kiállításokhoz képest más nézőpontot kínálunk a látogatóknak. Ennek érdekében versek is olvashatók a kiállítótérben, amelyek újabb asszociációkra adnak lehetőséget. Míg a budapesti kiállítás rendezői a képzőművészet és a tudomány egyedülálló találkozására helyezték a hangsúlyt, a mi kiállításunk inkább a játékról, a felfedezés öröméről, a szabadságról és a láthatatlan láthatóvá tételéről szól… 

Ezért mi azt kérdezzük: Akarsz-e játszani?

Cím: TÉR-MOZGÁS-JÁTÉK

Kiállítás helye: Debreceni Irodalom Háza

Időpont: 2021. június 26. – 2021. október 17.

Koncepció: Konok Tamás, Vásárhelyi Tamás

Rendező: Lakner Lajos

Múzeumpedagógia: Aranyi Fruzsina