Egy szép szerelem emlékére...

1857. január 1.

Álmaimban gyakran látogatsz meg,

Életemnek legszebb álma, te!

Onnan van, mert rajzolásit elmém

Minden este véled végzi el.

Te vagy elmém végső gondolatja,

Mielőtt bezárkózik szemem, 

Így az égen, mielőtt az éj jön

A szép alkony mindig ott terem.

Hejh leányka! akarod e tudni

Álmaimnak foglalatja mi?

Rövid az, de oly szép!... látlak téged

Szerelemmel rám mosolyogni.

Ha ez ugy van, mint álmodni szoktam,

Ha szeretsz tán engem, oh leány!

Add tudtomra, kérlek hogy ne légyen

Boldogságom álomkép csupán.

De ha nincs így, oh ha nem szeretsz, s tán

Kebled értem soha nem hevül:

Akkor… akkor legjobb lessz alunnom,

És álmodnom véghetetlenül.

Kérem Istent hogy ne ébresszen föl 

Az ítéletkor se engemet;

Jobb itt lenn csak álmodnom, hogy birlak,

mint a mennyben lennem nélküled!