Aranykincs, „rézház”, királytalálkozó

Az elmúlt hónapokban nem mindennapi felfedezéseket tettek a Déri Múzeum régészei. A Debrecen belvárosában talált aranykincsről dr. Dani János régészeti igazgatóhelyettes és munkatársai, Szolnoki László és D. Szabó László régészek szóltak, míg a bagotai lelőhely kapcsán kötött együttműködésről dr. Bálint Marianna, a Hajdúsági Múzeum régésze beszélt.

Aranykincs Debrecenben

Rendkívüli felfedezést tettek június végén egy építkezést megelőző feltáráson a Déri Múzeum régészei. Munkájuk nyomán késő bronzkori, valamikor Kr. e. 1200–900 között elrejtett aranykincs került napvilágra. A műszeres felderítés segítségével felszínre hozott, majdnem 10 dekagrammot nyomó értékes leletegyüttes három részből áll. Egy kisméretű, téglatest alakú aranytömb (öntecs) mellett két keskeny, megtekert aranyszalagokból összehajtogatott „gombolyag” alkotja az első, Debrecen belvárosában feltárt aranykincset. A lelet feltehetően egy bronzkori aranyműves mester nyersanyagkészlete lehetett, melyet talán egy bőr- vagy textilerszényben(?) rejthettek el, számunkra ma már ismeretlen okokból.

Rézkori ház

Több mint hatezer éves, nagyméretű rézkori lakóházra bukkantak a régészek ez év májusában a Mikepércsi útnál. Az épület szabályos téglalap alakját remekül kirajzolják alapozási árkai, illetve az egykori falakat és tetőszerkezetet tartó oszlopok cölöplyukai. Az épület ÉNy–DK tájolású, bejárata Ny-i, rövidebb oldalának déli felén lehetett, mivel itt egy hosszabb szakaszon hiányoztak a cölöplyukak és megszakadt az alapozási árok is. A tájolás feltehetően az uralkodó széljárással függhet össze. A lakóház déli, hosszanti oldalánál 13, északi oldalánál 14 cölöplyuk volt. Az északi oldalon az eggyel több oszlop a ház hosszanti síkján túlnyúló falat jelöl, ami valószínűleg valamilyen szélfogó lehetett az ott tartott állatok vagy termények számára. Az épület nyugati oldalán – a feltehetően ott kialakított bejárat miatt – csak 3, keleti falánál viszont 6 cölöplyukat tártak fel a régészek. A házat 3, különösen nagyméretű cölöplyuk megközelítőleg 1/3 – 2/3 arányban osztja ketté. Az ovális és kifejezetten nagyméretű cölöplyukak zöménél megfigyelhető volt egy érdekes kialakítás, az épület külső oldala felől sekélyebbre ásták, és csak a fal vonalában mélyítették le őket olykor akár 80 cm-re is. Valószínűleg azért ástak minden nagyobb cölöphely elé egy sekélyebbet, mivel a hatalmas, 30-40 cm átmérőjű faoszlopokat nagy súlyuk miatt csak nehezen tudták volna megemelni, ezért inkább e sekély részek segítségével, billentve állították helyükre. Az épület DK-i sarkában az egyik cölöplyukban nagyméretű, de nem teljesen ép, a földnyomástól már összetört kerámiaedény került felszínre, mely feltehetően korabeli építési áldozat is lehet. A lakóház területéről és a cölöplyukakból a kora rézkorra jellemző edények töredékei mellett a korabeli állattartást és az ott élők húsfogyasztását tükröző, nagy mennyiségű állatcsont került elő.

A régmúlt emlékei mellett a szakemberek ezen a területen városunk II. világháborús (1944. őszi) D-i védelmi (lövészárok-) rendszerének egy részét is megtalálták, ahonnan számos lőszert is elszállítottak már a tűzszerészek.

Királytalálkozó és lövészárok

Közös kutatásra vállalkozott a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum és a debreceni Déri Múzeum. Sikerült ugyanis felfedezni a „bagotai királytalálkozó” helyszínét, ahol az akkori Közép-Európa vezetői tanácskoztak. A gyűlést Luxemburgi Zsigmond magyar és német király hívta össze 1412-ben, II. Ulászló lengyel király, III. Rudolf szász herceg és Frigyes nürnbergi várgróf részvételével. A helyszínhez közel, az Árpád-korban épült bagotai templomtól pár méterre pedig egy kora újkori, csillag alakú erődre (redut) bukkantak a régészek. Az árok és földsánc az egykori védelmi vonal (linea) részeként, éppen a Hortobágy-folyó vonalában, másik három ilyen földművel együtt egy különös korszak, a 17. század vége furcsa politikai-hadi helyzetének emléke.