Rólunk

Papírpénzek Hava II.

Múzeumunk májusban az osztálykirándulások gyakori „célpontja”. Egykor magam is egy ilyen program keretében léptem át először a Déri Múzeum küszöbét. A látogatás a járvány idején sokak számára elérhetetlen, ám a Numizmatikai Gyűjtemény heti egy különleges papírpénz bemutatásával megkísérli pótolni majd az élményt.

A nagy államalakulatok közül – az Orosz Birodalmat leszámítva – gazdaságilag leginkább az Osztrák-Magyar Monarchia nem volt felkészülve az első világháború okozta nehézségekre. Emiatt már 1915–16-ban válságba került az osztrák-magyar korona. Csökkent vásárlóértéke, és a forgalomból is hamar kikoptak elsősorban a kisebb címletek. A hadügyi kiadásokat tetézte, hogy az elhúzódó háborúban az ellenséges katonák fogva tartása további logisztikai és anyagi terheket róttak a cs. és kir. hadügyminisztériumra. Ezért kísérleti jelleggel a felső-ausztriai tartományban található Mauthausen-ben működő táborban szükségpénzeket helyeztek forgalomba. 1916-ban a Monarchia területén felállított hadifogolytáborokban sorra vezették be a rendszert. A hivatalos indoklás szerint az orosz, szerb és olasz foglyoktól a szökést megnehezítendő elkobozták a náluk lévő hivatalos pénzeket, azt koronára váltották át (pl. egy rubel nagyjából három koronát ért), és szükségpénzben fizették ki nekik. Úgyanígy jártak el a hadifoglyok otthonról kapott pénzeivel is. A elkobzott összeget „letétbe” helyezték, legalábbis erről tanúskodnak a szükségpénzek feliratai. Ugyanakkor tudjuk, hogy – bár nyilvántartották – hadi kiadásokra fordították őket. A világháború végén a foglyok követelték is vissza a pénzüket, ehhez azonban csupán nagyon kevesek jutottak hozzá.

A Magyar Királyság területén jelen tudomásunk szerint 12 hadifogolytábor adott ki szükségpénzt: Boldogasszony, Csót, Dunaszerdahely, Hajmáskér, Kenyérmező, Nagymegyer, Nezsider, Ostffyasszonyfa, Somorja, Sopronnyék, Városszalónak, Zalaegerszeg. További két munkatábor működött Antalócon, és Leibicben, ahol a munkaadók adtak ki szükségpénzeket a hadifoglyok részére. A Lékán működő tábor nem bocsájtott ki önállóan szükségpénzt, a városszalónaki darabokat bélyegezték felül. Általában 10, 20, 50 fillér és 1, 2, 5, 10, 20 korona címletekben készültek, de ismert 1, 2 filléres és 50, sőt 100 koronás címlet is. A pénzek magyar és német nyelven készültek, az értékjelzést oroszul és olaszul is feltüntették. Sorszámokkal látták el, melyek mindig a német oldalon kaptak helyet, viszont mindkét oldalon szerepelt a tábori elöljárók aláírása. Az 1916-ban kiadott darabok kifejezetten igényes grafikai kivitelezéssel a budapesti Globus Műintézet és Kiadóvállalat nyomdájában készültek.

Bár minden címleten szerepelt, hogy csak a tábor területén érvényes a szükségpénz, a hadifoglyok a civilekkel való érintkezés során (pl. munkavégzés) sokszor fizettek ezekkel olyan áruért, amit a táboron belül nem tudtak beszerezni. Így hamar a polgárok közé kerültek a pénzek, melyek kis része regionálisan cirkulált, illetve gyűjtőkhöz került. A gyűjtői igényeket felismerve a Hadsegélyző Hivatal MS (múzeumi széria), vagy GyS (gyűjtői széria) betűjel rányomásával áruba bocsájtotta gyűjtők és múzeumok számára a tábori szükségpénzeket.

Múzeumunk Csót, Nezsider, Városszalónak illetve Antalóc és Léka kivételével mindegyik táborból rendelkezik néhány példánnyal. Ezek zöme egykoron forgalomban lévő címletek, kisebb része a gyűjtői szériák darabjai. Alább bemutatunk egy-egy darabot a gyűjteményből, mely hamarosan teljes egészében a MuseuMap rendszerében is megtekinthető lesz.