Egy nemzetközi kutatócsoport tagjaiként, az ELTE kutatói is részt vettek abban a kutatásban, ami új információkat ad a lótartásról, a lovaglásról és ezzel együtt a többezer éves kultúrák életmódjáról. Eredményeik a Science Advances tudományos folyóiratban jelentek meg.
Lehet, hogy soha nem tudjuk meg, mikor pattant először lóra az ember, de a kutatók keményen dolgoznak azon, hogy megértsék, hogyan és mikor történt a lovak háziasítása és a lovak lovaglásra történő felhasználása. Egy új kutatás az eddigieknél korábbi bizonyítékot talált a lovaglás szokásának megjelenésére.
A lovaglás eredete továbbra is megfoghatatlan. Tudományos tanulmányok azt mutatják, hogy a lovakat a tejükért tartották időszámításunk előtt 3500 és 3000 között, ami széles körben elfogadott, mint háziasításra utaló jel. Ez azonban nem igazolja, hogy akkoriban a lovakat meg is ülték volna. A korai lovasok által használt felszerelések ritkán maradtak fenn, és a lovak fogainak és állkapcsának elemzéséből származó adatok megbízhatósága továbbra is vitatott.
Egy nemzetközi tudóscsoport arról számolt be, hogy az emberek már i.e. 3000-ben lovagolhattak – mintegy 1000 évvel a legkorábbi ismert művészi ábrázolás előtt. A felfedezés, amelyet a Science Advances március 3-án megjelent tanulmányban ismertetnek, Kelet-Európában talált emberi maradványok csontvázának elemzésén alapul.
A háziasított lovak lovaglásra történő használatának két, egymással kölcsönhatásban álló összetevője van: a ló, mint hátasló és az ember, mint lovas. Az emberi csontvázak lovaglással kapcsolatos elváltozásai a lovaglás megjelenésével kapcsolatban ezért fontos információforrást jelentik. A nemrég megjelent tanulmányban öt, a Kr. e. 3021-2501 közötti időszakra datált, romániai, bulgáriai és magyarországi sírhalmokból (kunhalmokból), vagyis kurgánokból származó, az indoeurópai nyelvet beszélő népek genetikai gyökerét adó Yamnaya-kultúrához sorolt egyént mutatnak be. Ezeken a csontvázakon az alaktani sajátosságok és a lovagláshoz kapcsolódó különböző kóros elváltozások figyelhetők meg. Figyelembe véve a csontvázak régészeti korát, ezek az eddig ismert legkorábbi, valószínűsíthetően lovaglást (is) folytató emberek.
A Yamnaya kultúra népességét a régészek már régóta a lovakkal hozzák összefüggésbe, amely csoport a mai Nyugat-Oroszországból kiindulva Kr. e. 3000 és 2500 között Eurázsia nagy részén áthaladt. "A Yamnaya nép rendkívüli" - mondja a tanulmány társszerzője, Volker Heyd, a Helsinki Egyetem régésze. Megjegyzi, hogy a csoport Európa-szerte gyakorolt hatása a mai napig folytatódik, például a kontinensen beszélt indoeurópai nyelvekben.
Heyd és kollégáinak nagy csoportja kutatásaik során a kelet-európai Yamnaya kurgánok, azaz sírhalmok felmérésére indult. Ezek az építmények és a bennük található tárgyak a kultúra egyetlen fennmaradt nyomai. Martin Trautmannt, a tanulmány elsőszerzőjét, a Helsinki Egyetem antropológusát egy, a 30-as éveiben járó férfi csontvázán a gyakori lovaglással összefüggésbe hozható csonttani tünetek először megdöbbentették. Ezek az ún. "lovagló szindrómának" nevezett elváltozások akkor keletkeznek, amikor a csontok alkalmazkodnak az ismétlődő fizikai megterhelés okozta biomechanikai terheléshez. "A csontok élő szövetek az élőlényekben" - mondja Trautmann. "A csontokról leolvasható az élettörténet."
A lovagló szindróma a combcsontok, a medence és a gerincoszlop alsó részén bekövetkező változásokkal jár. Trautmann több, sokkal későbbi korszakból származó csontvázon látta ezeket az elváltozásokat. "A lovaglás a biomechanikai igénybevétel nagyon sajátos mintázata" - mondja. "A lovaglás során olyan izomcsoportokat használunk, amelyeket a mindennapi mozgás során általában nem."
Trautmann kezdetben habozott, hogy a jeleket a lovaglással hozza összefüggésbe, de hamarosan hasonló mintákat talált további, ugyanebből az időből származó csontvázakon. Összességében az új tanulmány öt olyan Yamnaya-csontvázról számol be, amelyeken a hat specifikus jellegzetességből legalább négyet mutattak a projekt során a vizsgálatba bevont 217 csontvázból.
Nem minden csontváz maradt meg azonban elég jól ahhoz, hogy a kutatók a lovagló szindróma minden összetevőjét értékelni tudják, ami néhány hiányosságot eredményezett az értékelésükben. "Ez egy lenyűgöző tanulmány. Abszolút tetszik" - mondta Birgit Bühler, a Bécsi Egyetem régésze, aki nem vett részt az új kutatásban. "De én óvatos lennék a hiányzó kritériumok miatt".
A magyar kutatók közül Dani János a Volker Heyd által vezetett ERC kutatócsoport (The Yamnaya Impact On Prehistoric Europe Research Group) tagja, Hajdu Tamás és Bereczki Zsolt pedig együttműködő partnerekként szerepelnek a kutatásban. Munkájukkal a hazai leletanyaggal kapcsolatos régészeti és embertani hátteret biztosították és részt vettek az elemzésben, valamint a tanulmány megírásában is.
(A cikk a Scientific American oldalán megjelent tudományos ismeretterjesztő cikk alapján készült.)
Az eredeti tanulmány a Science Advances tudományos folyóiratban jelent meg 2023.03.03-án.
A nemzetközi kutatócsoport tagjai:
Magyarországról:
Hajdu Tamás, ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani tanszék, Budapest.
Bereczki Zsolt, SZTE TTIK Embertani tanszék, Szeged.
Dani János, Déri Múzeum, Debrecen.
Finnországból:
Martin Trautmann, Bianca Preda-Bălănică, Volker Heyd - Department of Cultures/Archaeology, University of Helsinki, Helsinki, Finland.
Amerikából:
David Anthony, Hartwick College, Oneonta, NY 13820, USA., Harvard University, Cambridge, MA 02138, USA.
Romániából:
Marta Petruneac, Marin Focşǎneanu ‘Horia Hulubei’ National Institute for R&D in Physics and Nuclear Engineering (IFIN-HH), Măgurele, Romania.
Radu Băjenaru, Adrian Ioniţă, Andrei Măgureanu, Despina Măgureanu, Anca-Diana Popescu, Dorin Sârbu, Gabriel Vasile Vasile Pârvan Institute of Archaeology, Romanian Academy, Bucharest, Romania.
Alin Frînculeasa Prahova County Museum of History and Archaeology, Ploieşti, Romania.
Bulgáriából:
Stefan Alexandrov National Archaeological Institute with Museum (NAIM-BAS), Bulgarian Academy of Sciences, Sofia, Bulgaria.
Nadezhda Atanassova Institute of Experimental Morphology, Pathology and Anthropology with Museum (IEMPAM), Bulgarian Academy of Sciences, Sofia, Bulgaria.
Lengyelországból:
Piotr Włodarczak Institute of Archaeology and Ethnology, Polish Academy of Sciences, Kraków, Poland.
Michał Podsiadło Dolmen S.C., Kraków, Poland.
