Képtörténetek a Fotótárból
Képtörténetek a fotótárból – Ruzicska Gyula missziója. Az alábbi képtörténet a reformáció hónapjához, illetve a halottak emlékezetéhez kapcsolódik, egy debreceni fényképész talán kevesek által ismert küldetéses vállalkozása révén. A történettel az alább bemutatott, néhány éve a gyűjteménybe került fotólap révén ismerkedtem meg, amelynek megvásárlására nem a kép minősége, hanem annak felirata késztetett, mert érdekes fotótörténeti adaléknak véltem. E felirat a fényképészt váratlan szerepben tünteti fel, még ha Ruzicska Gyula élettörténetét ismerve az kevésbé is lehet meglepő. A kép különösen hangzó címe szintén e felől az élettörténet felől érthető meg...
A tóparti gyilkosság elkövetője. Az 1861. február 22-én Debrecenben, a vasúti indóház szolgálati lakásában született és 24-én, a katolikus plébánián megkeresztelt Ambrus csaknem négy éves koráig, apjának Biharkeresztesre való áthelyezéséig, majd, ott iskola nem lévén, 8–10 éves kora között, egy tanévig volt a város lakója. A debreceni iskolaév idején (s a nyári vakációk alatt később is) anyai nagyanyjánál, Speth Ferencné Kovacsóczy Johannánál lakott a Csapó utca 315. számú házban (a Vegyipari Technikum helyén), iskolába pedig a Varga utcai római katolikus elemi népiskolába járhatott (amely ma a püspökség épülete)...
Az olvasó nő fényképe. A nő természetesen már azelőtt is olvasott, hogy a fényképezést feltalálták volna: olvasó magányát évszázadok óta szívesen lopják meg a festők is, mert az olvasás ritka alkalmainak felfedése, a néző számára ismeretlen olvasmány által átszellemített női arc megmutatása képes egészen intim, titkos, kukucskáló közelséget képezni a modell és a néző között.
Bővebben...
A Dobozi temető Méliusz-dombja. Az év vége az idén a Méliusz Juhász Péter halálának 450 éves évfordulójára való emlékezés alkalma is. Méliusz életének behatárolható helytörténeti-földrajzi vonatkozásait kellőképpen tisztázta a régi és legújabb kutatás; lakóhelyeiről és a hozzá fűződő legendákról a közelmúltban készült tanulmány illetve több előadás, életművét emlékülésen tárgyalják, írásait sajtó alá rendezik: tudásunk róla egyre pontosabb. Az évfordulós alkalom csak annak lehetőségét teremti meg, hogy a Fotótár képeinek segítségével magunk elé képzelhessük a helyet, a várostól keletre fekvő, lankás temetőkertet, ahol Méliuszt 1572. december 17-én, a halálát követő (feltehetőleg) második napon eltemették.
Hol kezdődik a város? – Az első fényképek Debrecenről. A júniusban bezárt Holnemváros kiállítás katalógusának megjelenése alkalmából, egyúttal a magyar fotográfia születésnapját megünneplendő, még egyszer visszatérünk a fénykép-Debrecenbe, mégpedig egészen a kezdetéhez, a kiállításon is bemutatott, Gondy és Egey készítette szép városkép segítségével. Arra keressük a választ, hogy az mikor és mi okból készülhetett s miért éppen ezt a látványt választották a fényképészek megörökítésre.
Nyilas Misi sétája a Holnemvárosban. A Déri Múzeum és a MODEM Holnemváros című, debreceni városképeken alapuló közös kiállításához kapcsolódó, Erdei Nóra vezetésével zajló városemlékezeti sétáink egyikén, amely Mesterfalva cívisházai közé vezetett, a puszta sivataggá változtatott egykori Cserepes utca hűlt helyén állva szóba került az a két éve még ott állott, 18. századi öreg ház is, amely 1960-ban az egyik helyszíne volt a Móricz Zsigmond regénye alapján Debrecenben forgatott, Légy jó mindhalálig című filmnek.
Csokonai és a fényképész. Ez év október 12-én volt 150 éve annak, hogy a magyar romantikus szobrászat remekét, Izsó Miklós Csokonai-szobrát Debrecenben felavatták. Az eseményről Gondy Károly fényképész segítségével emlékezünk meg, aki a szobor elkészültének személyes tanúja volt. Csokonainak szobrot állítani, lappangó szándék volt már az 1850-es évek vége óta a debreceni polgárság erre fogékony, szűk köreiben, az érette több ízben indított adománygyűjtésekből, kiadványok bevételéből és táncmulatságok fölülfizetéseiből azonban igen szerény szoboralap létesült, amely évek teltével sem nagyon akart gyarapodni...
Gyóni Géza múzsái. Ismeretlen költő ismeretlen múzsáiról fog szólni az alábbi történet, mely, ha mégoly soványka is, megszólaltat számunkra néhány néma dokumentumot. E dokumentumok Gyóni Géza (1884–1917) miatt maradtak fent, a költő miatt, akit ismeretlennek nem csak azért kell neveznünk, mert a történések pillanatában alighogy-költő maga is, hisz félig gyerek még, 18 éves békéscsabai diák, de sejtésétől is távol áll mind a háború lázában felcsapó hírének, tragikus végének és kultuszának, mind e kultusz elhalásának, s a feledésnek...
Fényképészek a hídivásáron. Augusztus 29-én ünnepeljük a Magyar Fotográfia Napját: 1840-ben e napon láthatta először magyar közönség a valóság fény általi rögzítését, vagyis egy dagerrotípia nyilvános elkészültét – egy évvel és tíz nappal a találmány hivatalos közzététele után. 2021-ben a szokásos június 20-a körüli időpontjáról a hortobágyi hídivásár is augusztusra tolódott – a két, merőben különbözőnek tetsző eseményről egyként segít megemlékezni az alább bemutatandó fénykép...
A Maurer tanya szőlője. 120 éve éppen, hogy elkészült ez a fénykép – amelyen semmi nem látható. Talányosnak tűnik, hogy mi lehetett az oka a megörökítésnek, mi a célja a fényképésznek: a felvétel tájképnek jellegtelen, néprajzi dokumentációnak használhatatlan, hiszen sem az épület, a gazdaság nem látszik rendesen, sem a végzett tevékenység vagy a szerszámok, eszközök nem kivehetők; nem is szüreti emlékkép, mert az éppen ezeket mutatná fel hangsúlyosan, a szüretelők csoportjáról nem is beszélve....
_blog.jpg)
Szalkayék – A társadalom orvosai. A fénykép, amely az alábbi írást inspirálta, a Fotótár különgyűjteményében, Mezey Lajos biharnagybajomi gyógyszerész hagyatékában található. A házilag kartonra ragasztott fotólapon egy szép fiatal hölgy profilja látható, a századelőre jellemző, magas nyakú, sonkaujjú blúzban, lazán feltűzött konttyal – tucat kép a korból. A képszélre írt szignó szerint azonban a fiatal nő nem lehet egy a tucatból, hiszen doktor, mégpedig a kép készültének ideje alapján feltehetően a magyar egyetemen végzett első doktornők egyike: dr. Szalkay Melitta (1882–1919)...
A pünkösdi királynő legyezője. A Déri Múzeum új Trianon-kiállításának nagy debreceni installációjában látható egy fénynyomatú képekkel díszített papírlegyező, amely szerepelt már a divatkiállításon is – akkor a női toalett kellékeként, most pedig a városkép alakulását demonstrálandó, az egyik oldalára nyomott, nevezetes debreceni helyszínek fényképei okán. Az alábbiakban a legyező túloldalán látható, jelmezes alakokat ábrázoló fényképekből kiindulva, egy harmadik szempontból mutatom be a tárgyat...
Dézsi Lajos amateur. A Kossuth-temetés képeit készítő Dézsi Lajos különös, nyughatatlan alakja volt a XIX. század végi Debrecennek. Régi cívis családból származott, szülei, polgár Dézsi István és Ujváry Zsuzsánna kilenc gyermeket neveltek fel, fiaikat a gazdálkodás mellett mesterségre is taníttatták. Az 1852-ben született Lajos a borbélyságot választotta, bár nem tudható, hogy ezt hol tanulta ki. A borbélymesterek még ebben az időben sem kizárólag borotválással és hajnyírással foglalkoztak, hanem kisebb egészségügyi beavatkozásokat is végeztek, tyúkszemet vágtak vagy akár fogat húztak, s Lajos ez utóbbiban bizonyult a legügyesebbnek...
Kossuth Lajos temetése. Kossuth Lajos temetése Budapesten 1894. április 1-jén nagyszabású, látványos, pátosszal telt nemzeti gyászünnep volt. A koporsót és a gyászmenetet a Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi temetőig tartó hosszú útján félmillió ember kísérte végig. A tudósítások szerint a tömeg fegyelmezett volt és méltóságteljes. A Déri Múzeum Fotótára büszkélkedhet azzal, hogy gyűjteményében nem a sajtóközlések révén elterjedt hivatalos képanyag valamely másolatát, hanem 7 darab eredeti üvegnegatívot őrizhet a temetésről...
Cifraszűrrel betakarva. Dragota Sándor a jó nevű debreceni fűszerkereskedő, Dragota Ignác 1841-ben született hatodik gyermeke s negyedik fia volt; de mert egyik bátyja öt éves korában, az ő születése előtt három héttel meghalt, két fiú- és három lánytestvérével nevelődött fel. Debreceni nyilvános magániskolában tanult, aztán egy évig, 1857/58-ban, a pesti Kereskedelmi Akadémiára járt, hogy hazatérvén, testvéreivel együtt, apja segítségére legyen a boltban. Dragota Ignác 1860 augusztusában meghalt, az ezt követő tíz évben a testvérek közös gazdálkodást folytattak; az üzletet az első fiú, a Sándornál 11 évvel idősebb Ignác vitte tovább...
Jelmezbáli emlék. A jelmezbált rendező Müller Lajos jó nevű és ambiciózus tánc- és illemtanár volt a 19. század második felében. A Felvidéken, valószínűleg a Szepességben született 1821-ben, s bár, mint maga írja, szülei magyar szívűek voltak ugyan, de német ajkúak, s ő maga sem bírta a magyar nyelvet teljes biztossággal, 1848-ban a nemzeti felkelés szele őt is elsöpörte, s honpolgári kötelességét teljesítve részt vett a szabadságharcban, amelynek leverése után külföldre menekült...
Jutalomutazás. Az 1956 utáni, a társadalmi osztályok egyenkénti megszelídítésére irányuló kádári konszolidáció egyik legnehezebb feladatát jelentette az 50-es évekbeli kötelező beszolgáltatásoknak, a földek elvételének és az erőszakos szövetkezetesítésnek még élénken élő emléke miatt minden fölülről jövő intézkedésnek erősen ellenálló parasztság becsatornázása a rendszerbe. A cél továbbra is a mezőgazdaság kollektivizálása maradt, az új rendszer azonban terror helyett a módszeres agitálásra építve próbálta a közösbe csábítani a gazdákat...
Az egyetértés karácsonyfája. A fotólap, amelyhez az alábbi történet kapcsolódik, a Történeti gyűjtemény képanyagának feldolgozása során akadt a kezembe. A régi leltárkönyvi bejegyzés és a kép verzóján olvasható felirat csak azt árulta el, hogy azt Szatai Ferenc lapszerkesztő ajándékozta Ecsedi Istvánnak 1922-ben, feltehetően valami közös emlék gyanánt, hiszen a képen mindketten láthatóak, az újságíró a karácsonyfa mellett, az akkor még bajuszt viselő Ecsedi, a városi múzeum néprajzi tárának őre és a tanítóképző tanára pedig balra, kissé hátul áll...
Erkel Debrecenben. 1952. február közepén a MAFILM Gyarmat utcai műtermében elkezdték forgatni az Erkel életéről szóló játékfilmet, Keleti Márton rendezésében. A magyar filmgyártás szovjet típusú átalakításának költséget és munkát nem ismerő lendületével rögtön három nagy, „haladó hagyományainkat” bemutató életrajzi mű munkáiba kezdtek bele párhuzamosan, az Erkel mellett a Semmelweis és a Petőfi és Bem című filmen dolgoztak, ez utóbbi majd Föltámadott a tenger címen kerül a mozikba...
