Etno-jegyzetek
Etno-jegyzetek – Törékeny szépségek. A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar gyűjteményi darabokká váltak. Így természetesen Déri György valamivel több, mint 2100 darabból álló értékes népművészeti kollekciójából sem hiányoznak. Bár számaránya alapján jelentéktelennek tűnik a mindössze 10 darab hímes tojás, de régiségük, egyedi mintáik miatt mégis figyelmet érdemelnek...
Etno-jegyzetek – Dankó 100. Pontosan száz évvel ezelőtt, 1922. január 22-én született Budapesten egy fiúgyermek, aki később, dr. Dankó Imre néven a magyar néprajztudomány és a múzeumügy jelentős alakjává vált. Azt gondolom azonban, hogy önmagában a tudományos teljesítmény, a múzeumi területen végzett hatalmas szervező munka – még ha jelentős eredményeket tud is felmutatni – kevés ahhoz, hogy ez a jeles évforduló ilyen körben összegyűjtsön bennünket. Akik most eljöttünk ide, bár az emberi élet távlatában száz év igen nagy idő, mégis mindannyian személyes kapcsolatban is voltunk vele...
Személyes Trianon 3. Nagymamám és unokatestvére, Ica néni Csapon születtek és nevelkedtek még a Monarchia idején. Ica néni idősebb volt, ő még a 19. század végén születhetett, pontosan nem tudom, hogy mikor, nagymamám pedig 1905-ben. Nagymamám édesanyja, Ébersz Gyuláné Szabó Lujza és Ica néni édesanyja voltak testvérek, s gyermekeik sok időt töltöttek együtt Csapon a Szabó nagyszülőknél. A Szabó Károlyról és feleségéről házuk udvarán készült portré mellett megmaradt a régi családi fényképek között egy szintén a szabadban, az udvaron készült csoportkép is...
Személyes Trianon 2. Dédapám, Ébersz Gyula szemafor felvigyázó 101 évvel ezelőtt, 1920 nyarán hunyt el Debrecenben. Váratlan és korai halála – csupán 45 éves volt – földrengésszerű megrázkódtatást jelentett családja, felesége és három gyermeke számára. Igazából soha nem tudták kiheverni, s a családfő távozásával keletkezett repedések olyan hosszan továbbfutottak, hogy még évtizedek múlva is meghatározták az életüket...
Személyes Trianon 1. Apai nagyapám pontosan 120 évvel ezelőtt, 1901. április 28-án született Csíkszentmihályon. A családban a másodszülött fiúgyermekként édesapja keresztnevét kapta, Gyula névre keresztelték. A család később, mivel dédapám a vasútnál vállalt szolgálatot, hosszabb ideig élt Gyimesben, nagyapám is ott nőtt föl, a Tatros partján. Gyerekkoromban gyakran mesélt itteni kalandjaikról, többek között arról, hogy egyszer málnázás közben egy medvével találta szemben magát, s a vödröt hátrahagyva hazáig szaladt. Történeteit hallgatva egyszer – a felnőttek nagy derültségére – meg is jegyeztem, hogy „te gyerekkorodban mindig csak csavarogtál”...
Egy különös gyimesi nagypéntek története. A felbomló paraszti világnak a tőle idegen, más kultúrákkal való találkozása számos konfliktus forrása lehet. E találkozások olykor tragikus, néha tragikomikus vagy csak megmosolyogtató helyzetekhez vezetnek. A néprajzi terepmunka során az arra érzékeny kutató – a beszélgetések fonalát lazán kézben tartva, inkább csak szelíden figyelve a beszélgetőtárs, vagy társak gondolatmenetét – rábukkanhat számos e tárgykörbe sorolható, ilyen típusú konfliktushelyzetet taglaló történetre...
Nagyböjti hagyományok. A kora tavaszi levegő illata, a böjti szelek tépázta bimbózó fák látványa, minden évben eszembe juttatja azokat a szép napokat, amikor az 1990-es években a hajdú-bihari görög katolikus falvakat jártam. A régi és jelenbeli húsvétokról, böjtről és ünnepről beszélgetve a mélyen vallásos idős asszonyok a bizalmukba fogadtak, meséltek küzdelmes életükről, örömeikről, bánatukról. Feltárult előttem az egyszerű emberek lelki gazdagsága. Ezek a kevés iskolát végzett asszonyok képesek voltak évről évre nagy érzékenységgel újra átélni az evangéliumi történetet, s a feltámadásnak és a természet újjáéledésének egymást erősítő párhuzamosságát...
