A Hónap Érme – 2019 Január

Az utókor híven őrzi emlékét, milyen fontos szerepet játszott Kossuth Lajos hazánkban, az 1848-49-es időszakban. A szabadságharc leverését követően, a passzív ellenállás időszakában az emigrációba menekült Kossuth testesítette meg sokak számára a szabadságot, a Habsburg Birodalomtól való függetlenséget.

Már a reformkor során elévülhetetlen érdemeket szerzett az Országgyűlési Tudósítások, és a Pesti Hírlap szerkesztőjeként, majd Pest megye 1847-48-as országgyűlési követeként. 1848. március 15. után a Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett. Hazánk pénztörténetében ez mérföldkőnek bizonyult, hiszen minisztersége alatt kerültek forgalomba az első önálló magyar papírpénzek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kiadásában. Ezeket nevezzük Kossuth-bankóknak, amelyek a szabadságharc anyagi szükségleteit fedezték. Az emlékezet nevéhez köti továbbá azt a címert, mely többek között a forradalom után vert krajcárokra került, és vált az önálló, szabad magyar állam szimbólumává. 1956 októberében a lyukas nemzeti trikolor közepére ezt követelte a forradalmi tömeg.

1848. október 2-tól az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként Magyarország tényleges végrehajtó hatalmának vezére lett. Az előre nyomuló császári sereg elől az országgyűléssel együtt Pestről Debrecenbe költözött 1848-49 fordulóján. A tavaszi hadjárat sikerein felbuzdulva pedig itt, a debreceni Nagytemplomban választották meg Magyarország kormányzó-elnökének április 14-én.

A szabadságharc leverését követően a kivégzés elől déli irányban hagyta el az országot. A bolgár Vidin városából levélben tette felelőssé Görgey Artúrt a szabadságharc bukásáért. Kultuszának volt köszönhető, hogy ez a nézet csaknem egy évszázadon át megkérdőjelezhetetlen maradt. Csupán az utóbbi évtizedekben igyekeztek a történészek alapos kutatásokkal árnyalni a képet a szabadságharc sorsának befolyásolásáról, és Görgey szerepéről.

Kossuth Lajos az emigrációban is a magyar függetlenségért dolgozott. Bár konkrét eredményeket nem ért el, a császári udvarban számolniuk kellett Kossuth bel- és külpolitikai jelentőségével. 1861-től Itálibán élt, Torinóban lelt otthonra. Hű maradt radikális elveihez, nem támogatta a kiegyezést, és 1877-ben a száz fős ceglédi küldöttség kérésére sem tért haza, hogy a város országgyűlési képviselője legyen. Az 1879-ben „a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről” szóló törvény miatt magyar állampolgárságát is elvesztette, mert nem kívánta magát „osztrák–magyarnak vallani”.

1894. március 20-án hosszú betegeskedést követően hunyt el torinói otthonában. Holtestét vonaton hozták Budapestre, ahol a Magyar Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel. Április 1-i temetésére hatalmas tömeg érkezett a fővárosba, és kísérte el utolsó útjára a Kerepesi temetőbe.

Halálának emlékére számos érmet verettek. Ezek közül, a Debreceni Városi Múzeum 1902-es megalakulását követően több a gyűjteménybe is bekerült. Az emlékérmek ezüstből, aranyból, sárga és vörösrézből, bronzból és ónból készültek. Általában Kossuth-ot, mint államférfit ábrázolják a forradalom időszakából. Nagyobb ón, és kisebb bronz érem is készült a következő felirattal:

NEKED ÉLNI KELL O HON / DICSŐ KORSZAK / LÁNGLELKŰ ALKOTÓJA / SZÜLETETT 1802 SZEPT 16 / MEGHALT 1894 MÁR 20

A 29 mm átmérőjű, 11,5 gramm súlyú fülezett, aranyozott bronz érem előlapján Kossuth Lajos félbalra néző arcképe látható, két oldalt pedig a körirat: KOSSUTH - LAJOS. Hátlapján balról babérággal körbe ölelt területen, csillag alatt olvasható a fenti felirat. Ezt az érmét választottuk 2019 januárjában a Hónap  Érmének.

Leltári szám: IV.1917.61.

Fotó: Lukács Tihamér

Ezt, és több más, Kossuth Lajoshoz köthető műtárgyat is látni lehet a Déri Múzeum „A másik főváros – Kossuth és Debrecen 1849” című kiállításán, amely 2019 január 7-től március 3-ig látogatható a múzeumban.

Novák Ádám

A Hónap Érme sorozatunk 2018 októberétől tart, a korábbi bejegyzéseket ide kattintva olvashatja.