A képen látható különlegesen szép talpas tál ónmázas kerámiából, fajansz fedőmázzal készült. A fajansz az iszlám kultúrával került Európába. Itáliába spanyol kereskedők juttatták el, s itt egy Faenza nevű település vált alkalmazásának egyik központjává. Innen ered az elnevezés is: fajansz. Faenzai mesterek dolgoztak Mátyás udvarának, majd a 16-17. századtól a habánok művelték ezt a kerámiatechnikát. Gyakran padló- és kályhacsempék színezésére használták. Az ónmázas fajansz használatos volt Magyarországon is.
Az ónmáz maga az agyagedény óntartalmú, tejfölsűrűségű, nem átlátszó máza. Fedőmáznak is szokták nevezni, mert szemben az ólommázzal, elfedi a tárgy külső felületét. Amikor az anyaghoz színező fém-oxidot adnak, akkor jön létre a színes fedőmáz. A kerámiákat akár 1000 Celsius-fokon is égetik, hogy kijöjjenek a jellegzetes ónmáz színek, az antimonsárga, a mangánlila, a kobaltkék és a türkizzöld. E színek többsége visszaköszön a talpas tálon is. A kör alakú talpon álló, rövid, vastag szárú, egyenes aljú tálnak kissé lefelé hajló, magas, karéjos pereme van.
Domború díszítésén szeszélyesen körbefonódó levelek, hangsúlyos mákvirágok láthatók. A tál szára zöld, a peremen ismét a mákvirágos díszítés köszön vissza gubókkal, bimbókkal. A tányérokon is megfigyelhetők a szecesszióban oly kedvelt növényi motívumok.
Ormosi Viktória
Első megjelenés 2021. január 26-án a Déri Múzeum Hírei között. Link