Tárgymesék – Adventi készülődés IV.
Jelen sorozatunkban olyan tárgyakat mutatunk be, amelyek segíthetnek az adventi várakozás örömteli pillanatainak megélésében. Sorozatunk utolsó részében a fűszerek és a fűszerkereskedések világába kalauzoljuk az olvasókat. Ihletőként a RÉUNION – Egy sziget anatómiája című időszaki kiállításban látható fűszertartó – elsősorban kakaós, kávés és teás – dobozok szolgálnak. A dobozok nagyrésze a két világháború közötti időszak kínálatáról mesél. Az aromatartó dobozok külső megjelenése viszonylag egyszerű, határozott színvilággal termék- és márkamegjelöléssel. A márkák többsége nagy múlttal rendelkeznek, s mai napig elérhetőek.
A földrajzi felfedezéseknek köszönhetően ismerhette meg Európa a korábban egzotikusnak számító, napjainkban a mindennapokhoz tartozó, sokak számára nélkülözhetetlen kávét, teát és kakaót. Azonban fogyasztásuk, eredetük még ennél sokkal régebbre nyúlnak vissza. Számos történet maradt fenn kakaót fogyasztó és azzal fizető majákról, a kávécserjétől éber kecskékről és a szél által összehordott, s forralt vízbe bekerülő tealevelekről. A kakaó Dél-Amerikából, a kávé Afrikából, míg a tea Ázsiából indult hódító útjára. Kezdetben nagyon drága terméknek számítottak, csak kiváltságosok élvezhették fogyasztásukat. A források szerint 17. században kezdték meg Európában működésüket az első tea- és kávéházak. A 18. században megkísérelték termesztésüket, melynek köszönhetően egy évszázaddal később széles körben elterjedtté vált fogyasztásuk. Egyes helyeken egymással vetélkedett a kávé és a tea népszerűsége, míg Anglia, Oroszország teafogyasztó nemzetté vált szemben például a kávéívó franciákkal és osztrákokkal. A kakaó is hamar kelendővé vált, azonban mai formához hasonló előállítására – a kakaóvaj „kisajtolására”, illetve ezáltal porrá őrlésére – a 19. században került sor Conraad Van Houten találmányának köszönhetően.
Debrecen esetében talán a kávéfogyasztás történetéről rendelkezünk a legtöbb ismerettel. Zoltai Lajos kutatása nyomán kijelenthető, hogy a 17. században már ismerhették a cívisváros lakói a kávét, sőt az egyik főbíró Báthori Gábor erdélyi fejedelemnek kávéval kívánt kedveskedni. Néhány 18. századi családi leltárban kávéfőzés és fogyasztás edényeinek, kellékeinek darabjai bukkannak fel. Egyes feljegyzések szerint a nagyvásár idején kávéfőző sátrakat állítottak fel az egriek, akik minden bizonnyal a törököktől vették át a tudást. A település első kávéházai közé a Külső vásártéren álló téglából épült kávéház, illetve a Vármegyeháza helyén álló Fehérló szálloda tartozott. További kávéházak is működtek, valamennyit nők irányították. A klasszikus értelemben vett kávéházak a 19. század második felében nyíltak meg, közéjük tartozott az Angol Királynő és a Hungária, melyek étteremként és szállodaként is funkcionáltak. A 20. században újabbak létesültek, viszont a kisebbek már nem voltak olyan előkelők, mint a belvárosban lévő patinás helyek.
Nemcsak a kávéházakban lehetett hozzáférni az aromás nedűkhöz, hanem az otthon melegében is el lehetett fogyasztani ezeket. A hozzávalókat fűszerkereskedőktől és -kereskedésektől lehetett beszerezni. Valószínűleg sokak számára ismerős az egykor Piac utca 39. szám alatt működő Török császárhoz nevű fűszerkereskedés (gyarmatáru-kereskedésként is emlegették), amelyet a német–osztrák származású Rickl család alapított. A majd 130 éves fennállása alatt sokan megfordultak az üzletben, különösen karácsonykor volt élénk a forgalom. A termékek többsége kikötővárosokból és a Balkánról érkeztek. Az egyre bővülő kínálatban mindenki megtalálhatta kedvére való árut, 1876-ban például 36 oldalon keresztül lehetett böngészni az árjegyzéket. A tulajdonosok és az üzlet alakját számos korabeli tárcacikkben megörökítették, hiszen figyelemreméltó volt maga a cégér – szürke lovon a török császár –, s ugyancsak vonzotta a helyiség egyik falán lévő cápapreparátum (más források szerint cethal), melynek szájába a boltban dolgozó inasok és legények dobták életrajzaikat, visszaemlékezéseiket. A család jelentős szerepet játszott a város életében, házasság révén más kereskedőkkel is kapcsolatba kerültek, mint például a Dragotákkal – sőt Dragota Ignác maga is igazgatta a Török császárt –, de leszármazottjaik közé tartoznak a Sesztinák is.
A 20. század talán egyik ismertebb fűszerkereskedése Kontsek Géza kereskedése volt, a Kossuth utca 15. szám alatt. Saját üzlete 1892-es megnyitása előtt Csanak József kereskedésében tanult és dolgozott. Maga a hely és bolt jelentős múlttal rendelkezett, hiszen Kontsek Géza Gaszner Károly-féle fűszerüzletet vette át. Kontsek szintén meghatározó tagjává vált a város életében, nemcsak a település gazdasági, társadalmi és kulturális életét próbálta fellendíteni, hanem szívén viselte alkalmazottjainak sorsát is. Például nevéhez fűződik a vasárnapi munkaszünet bevezetése. A családról és az üzletnek helytadó épületről a közelmúltban érdekes kisfilm készült, mely már az interneten, a YouTube-on is elérhető.
Ha a korabeli címtárakat, számlákat vagy a Déri Múzeum gyűjteményében lévő családi hagyatékokat nézzük, feltűnő a fűszerkereskedések nagy száma, amely a fűszerek és a gyarmatáruk iránti igényt is jelzi. Meg kell jegyezni, hogy ezekben a boltokban mindezeken felül más termékek, mint például mezőgazdasági tevékenységhez szükséges alapanyagok is elérhetőek voltak, melyek szintén keresett termékeknek számítottak. Szintén kiderül ezekből a dokumentumokból, hogy fontosnak tartották a gyakorlatot, számos tanúságlevél, bizonyítvány igazolja a leendő fűszerkereskedők egy-egy üzletben eltöltött idejét.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!
Váradi Katalin
történész, muzeológus
Irodalomjegyzék:
- - Béber László: Debreceni érdekességek. Debrecen, 1977.
- - Dragota család hagyatéka. Déri Múzeum Történeti Tár gyűjteménye
- - Hajdu család hagyatéka. Déri Múzeum Történeti Tár gyűjteménye
- - A kávé története. I need coffee.hu
- - Kontsek Géza Debrecen Manda.hu
- - A kakaó és a csokoládé története. A csokoládés.hu
- - Minden, amit a teáról tudni kell I. – A tea története. Zila Kávéház
- - Móricz Pál: „A Rickl nagykalmár dinasztia. Egy 140 esztendős debreceni cég története" (képekkel). Élet, 1914. május 10., XI. évf. 19. sz. 586–589.
- - Nagybákay Antal Zelmos: Hogyan készültek a debreceni kereskedők életpályájukra? I–II. In: Déri Múzeum évkönyve 1986. 193–220. és Déri Múzeum évkönyve 1999. 173–182.
- - Zoltai Lajos: Helyrajztörténet. Kézirat. Déri Múzeum Történeti Tár gyűjteménye
Az Adventi készülődés tárgymeséinek korábbi részei:
- A talányos nevű és megjelenésű laterna magica
- A boldog „békeidők” és a két világháború közötti időszak ünnepi hangulata
- A karácsonyi, másképp adventi vásárok történetéről
