Tárgymesék – Adventi készülődés I.
Jelen sorozatunkban olyan tárgyakat mutatunk be, amelyek segíthetnek az adventi várakozás örömteli pillanatainak megélésében. A laterna magica-val, azaz a „bűvös lámpással” idén tavasszal már találkozhattak a Déri Múzeum látogatói az egyediLEG időszaki kiállításban, ahol a műtárgyak maguk különlegességében, egyediségében jelentek meg.
A talányos nevű és megjelenésű laterna magica valójában a diavetítő elődjének tekinthető. Az első prototípusát az 1430-as években állították elő, mai formáját pedig a 17. század közepén nyerte el. Működésének alapelve egyszerű volt, miként a korabeli források írták – fény, tükör, egy pár lencse és üveg alkotta a varázslatot. Korábban a mécses jelentette a fényforrást, ezt váltotta fel az olajlámpa, melynek égéstermékét a doboz tetején lévő, levehető kis kéményen vezették el. A fényt egy homorú tükör verte vissza, amit egy lencse összegyűjtött, a többi pedig falra vagy vászonra vetítette ki felnagyítva a vetített képet. A vetítés anyagát az üveglapra festett, később fényképezett képek adták.
A vetítő ősét ismertsége és elterjedtsége ellenére csak 1870-ben szabadalmaztatták. A 19. században többnyire a mutatványosok eszköze volt „a bűvös lámpás”, akik speciális trükkökkel képesek voltak mozgóképek és hatalmas füsttel kísérve szellemek megjelenítésére is. Egy-egy produkciót akár színházi előadások formájában, zenekari kísérettel is láthatott a közönség, mely nagy népszerűségnek örvendett. A század végén továbbfejlesztették a laterna magica-t, melyet skioptikon néven oktatási célra kezdtek használni. Ekkor megnőtt a kereslet a táj-, néprajzi és természetrajzi, valamint természettani képek iránt. A 20. században, a két világháború közötti időszakban viszont már „csak” gyerekjátékként ismerték a „bűvös lámpást”, miután megjelentek a bádoglemezekből készült olcsóbb változatok. Az üveglemezek témája és ábrázolása is a mesekönyvek világát idézte meg. Ennek köszönhetően a bádoglemezes laterna magica már egyre jobban hasonlított a kedvelt diavetítőkre, ahol már filmszalagon lehetett képeket, rövid történeteket nézni, olvasni.
Az egyediLEG-ben kiállított laterna magica vásárlás útján került be a Déri Múzeumba az 1980-as évek közepén sok más játékkal, mesekönyvvel együtt, melyek jelentős részét képezik a Történeti Gyűjteményben található játékoknak. Ezek alapján megállapítható, hogy a korszakban, ahogy napjainkban is, népszerűek voltak a gyerekek számára és méretére készült bútorok és eszközök, nyomdajátékok, babák és kocsik. A játékok egykori tulajdonosa Atlasz Ilona, a budapesti Apáczai Csere János Gimnázium nyelvtanára volt, aki nyugdíjazása után tért haza Sárrétudvariba. Édesapját, Atlasz Józsefet sokáig az ország egyetlen gránitdiplomás orvosaként tartották számon.
Váradi Katalin
történész-muzeológus
Irodalomjegyzék:
- - Berecz Antal (szerk.): Földrajzi közlemények, 5. kötet. Bp., Magyar Földrajzi Társulat, 1877. 46–47.
- - Hajdú-Bihari Napló, 1984. április 21.
- - https://de.wikipedia.org/wiki/Laterna_magica (Letöltés ideje: 2022. 12. 03.)
- - Népszava 1981. október 29.
- - Tolnai új világlexikona, Bp., Tolnai nyomdai műintézet és kiadóvállalat Rt., 10. kötet, 1928. 44–45.
Az Adventi készülődés tárgymeséinek korábbi részei:
- A talányos nevű és megjelenésű laterna magica
- A boldog „békeidők” és a két világháború közötti időszak ünnepi hangulata
