Tárgymesék – A harc gyilkos oroszlánja

A hagyományok szerint Mohamednek kilenc kardja volt, amelyeket sajátos tulajdonságaikról nevezett el. Ezek a fegyverek a mai napig nagy tiszteletben állnak a mohamedánok között, így nem meglepő, hogy az iszlám harcosai is szinte vallásos módon kötődtek kardjaikhoz. Gyakran Korán-idézetekkel díszítették, sőt, még saját névvel is felruházták őket (sokszor a próféta valamelyik kardja után). Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a muszlim világban készített kardok díszítése egyedülállóan gazdag. A keleti fegyverkovácsok emellett természetesen nagy hangsúlyt fektettek a pengék minél gondosabb kovácsolására is. A damaszkolással – a lágyabb és a keményebb acélszálak összekovácsolásával – sikerült egyedülállóan szívós pengéket előállítaniuk.

Az évszázadok során számos jellegzetes kardtípust alakítottak ki, amelyek elterjedtek Indiától egészen a Balkánig. Ilyen például az indiai talwar, a perzsa eredetű, erősen ívelt és kecses samsir; a törököknél népszerű, kissé robusztusabb és határozott fokéllel ellátott szeif vagy kilidzs; illetve a jellegzetes, „homorú” élű jatagán.

A Déri-gyűjteményben mindegyik kardtípusból számos darab megtalálható, finom kidolgozottságuknak köszönhetően a Déri Múzeum fegyverkiállításának egyik legdíszesebb egységét alkotják.

A kollekció muszlim szablyái közül is kitűnik pompás kidolgozottságával az un. „Oroszlánfejes” samsir szablya. Ez a kard, mely egy orosz arisztokrata, Szuvalov gróf odesszai gyűjteményéből származik, a 18. században készült. Valószínűsíthető, hogy az első orosz-perzsa háború (1722–1723) után, mint hadizsákmány, vagy mint diplomáciai ajándék került Oroszországba.

A szablya később Münchenbe került, ahol Déri Frigyes 1913. október 5-én vásárolta meg Hugo Helbingtől 850 márkáért, ami akkoriban komoly összegnek számított. Könyvébe az alábbiakat jegyezte fel a kardról:

„A markolat, mely oroszlánfejjel végződik s a gyengén hajlított S alakú keresztvas domborművű ezüstből való minaretekkel, moschékkel [megj.: mecset vagy dzsámi – német], bástyákkal és kicsiny lakóházakkal és koszorúzott hárfával gazdagon van díszítve. A hüvely ezüst domborművű virágfüzérekkel és szalagokkal gazdagon díszített alapján hadi trófeák és zeneszerszámok, valamint keleti paloták és bástyák vannak beosztva. A szíjazat számára való karikák szintén két domborművel, koszorúzott hárfával díszített pánttal vannak a hüvelyhez erősítve. A görbe, 84 cm hosszú damaszk pengébe perzsa mondatok vannak belevésve. Az egyélű pengének hátán aranybetétek futnak végig.”

Kovács József Dénes történész – főmuzeológus, Déri Múzeum