Álmodó magyarok – Történetek Debrecen irodalmából (Jelenleg nem látogatható)

A kiállítás céljai:  

a város irodalmi múltjának megismertetése (művelődési, oktatási cél), a szocializációt elősegítő élethelyzetek felidézése (Debrecen mentalitás- és művelődéstörténetileg jellegzetes, máig ható történeteinek megismertetése), a városhoz tartozás élményének harmonikus és diszharmonikus megélése (örömre, büszkeségre vagy elgondolkodásra késztető események megidézése), élmény adása (aktív látogatói befogadásra építő és serkentő kiállítás), a tudás öröme (tudás szerezhető játszva, szórakozva), új térélmény (a tér nem keret, hanem a kiállítás installációjának része), az új média arányos használata (számítógépes alkalmazások). 

A kiállítás egységei: 

Csokonai szobája. A város emblematikus alakjává vált költő sorsa a helyi lakosok számára lehetővé teszi a kollektív, a hagyományok által is közvetített közösségi énnel való szembenézést, az idelátogatók számára pedig a város szellemiségének közelebbi megismerését. A szoba a mindennapi élet és a költői világ kettősségére épül, középpontjában egy szekrénnyel. (A hagyomány szerint Csokonai, amikor olvasni vagy írni szeretett volna, a ruhásszekrényükbe húzódott vissza). Egy szekrényen keresztül léphetünk be Csokonai belső, költői világába. A bútok lebegnek, a projektorok létrehozta virtuális terekben virágok nyílnak, madarak csicseregnek, pillangók repkednek, egy lúdtoll szorgalmasan írja a szövegeket... A képzeletbeli kályha körül barátok, példaképek arcképei. Az egyik falon látható az a festmény, amit a hagyomány és Szilágyi Ferenc irodalomtörténész szerint maga Csokonai festett meg.   

Csokonai Kör kiállítása. A kör az első egyesület volt Debrecenben, mely tudatosan törekedett a város múltját reprezentáló tárgyak, helytörténeti és irodalmi emlékek gyűjtésére. Az 1902-ben megnyílt Városi Múzeum az általuk gyűjtött tárgyakból nyílt meg. A kiállítási egység lehetőséget ad szembesülni a ténnyel, hogy a hagyomány nem magától adott, hanem teremtett. A látvány időutazásra hív, a terem úgy lesz berendezve, ahogyan a XX. század elején volt. 

Oláh Gábor-szoba. Debrecen egyik legjelentősebb szépírójának nevét az 1910-es években együtt emlegették Ady Endrével. Ám míg utóbbi költészete valóban hozzájárult a költészet megújításához és magyar irodalmi kánon máig elismert alkotója, előbbit nagyon kevesen ismerik. Mivel Debrecenben akkor nem élt hozzáfogható tehetségű alkotó és mivel egy rövid párizsi út kivételével soha nem mozdult ki a városból, így mérce, s ezzel az önismeret lehetősége nélkül maradt. tudata meghasadt, s a valódinak hitt életét a képzeletben élte meg. Sorsának legfontosabb tanulsága: a személyes és a közösségi önismeret fontossága. Az Oláh Gábor-szoba egy szövegekbe zárt életbe enged bepillantást.  A plafonon elhelyezett projektor szövegeket vetít egy félgömb alakú tükörre, ami szétszórja a falakra a betűket: ezek hol körülfonják a látogatót, hol összevissza kavarognak, vagy csendesen potyognak, mint az esőcseppek, hol puhán hullnak, mint a hó. Messziről a mindennapi élet zörejei hallatszanak, de ezek nem zavarják meg a betű- és szóáramot. 

Könyvek terme. A terem könyvekből épül fel. A könyvekbe lapozva interaktív és játékos módon ismerhetjük meg azokat szépírókat, akik a XIX. és a XX. században Debrecenhez kötődtek. A könyvlapokon nem száraz életrajzi adatokkal ismerkedhetnek meg a látogatók, hanem egy-egy jellegzetes történettel, amely Debrecenben esett meg. A szövegek talányban érnek véget, három lehetőséget kínálnak fel. A terem közepén kap helyet Debrecen és Hajdú-Bihar megye topográfiája. A látogató sokféle szempont szerint kereshet az adatbázisban. A találat egy térképre vetítve jelenik meg. 

Látványok terme. E kiállítási egység látványosságként mutatja be az irodalmi gyűjtemények anyagát: kéziratokat, könyveket és irodalmi relikviákat. Cél: fölismertetni, hogy e tárgytípusok is a látni érdemes dolgok körébe tartozhatnak. A látogatók jelentős részét ugyanis a látvány (esztétikai érték) legalább annyira vonzza, mint a tárgyak nyújtotta információ (dokumentációs érték). 

Vetítőterem. A keskeny térben nagy méretű LCD-monitort helyezünk el, amelyen Debrecen irodalmáról szóló filmeket nézhetnek meg a látogatók. 

Pihenő. A teremsor végén a látogatók beszélgethetnek a látottakról, azokról a gondolatokról-érzésekről, melyeket a kiállítások kiváltottak bennük. Búcsúzóul a QR-kódok segítségével játszhatnak, felidézhetik az élményeket, illetve felfedezhetik a gyűjtemény ki nem állított darabjait, míg a számítógépeken irodalmi játékokat lehet játszani. A cél: egyrészt fölismertetni, hogy az irodalom nemcsak kötelező tananyag, hanem játék is lehet, másrészt kiegészíteni a kiállításon megszerezhető információt és tudást. 

Cím: Álmodó magyarok, Történetek Debrecen irodalmából

Kiállítás helye: Debreceni Irodalom Háza

Időpont: 2014 - 

Kurátor: Lakner Lajos

Főmunkatárs: Szabó Anna Viola

Munkatársak: Soltészné Csorba Ildikó, Francz Vilmos Ákos, Birkásné Vicze Rita, Bíró Éva, Lukács Tihamér, Magyar Zoltán, Szakál Ferencné, Szoboszlai Lilla

Múzeumpedagógia: Aranyi Fruzsina