„Önéletrajz, mit lapozni sem kell...”

A művészet örök, az élet véges

Kilencven éve nyitotta meg kapuit a Déri Múzeum. Az épület tervezői, Györgyi Dénes és Münnich Aladár, valamint az építést felügyelő Borsos József nemcsak a kultúrpalota külső és belső megjelenésére, de az előtte húzódó tér épülettel harmonizáló kialakítására is ügyelt. A sövények, bokrok, virágok csoportját Pohl Ferenc, Debrecen főkertésze álmodta a térre. Szintén virágokkal díszített a múzeum előtt húzódó, ívesen hajló, egy-egy szoborral záródó csobogó. A művek témája a múzeumban zajló tudományos munka. A Tudomány, a Néprajz, a Művészet és a Régészet területét szimbolizáló négy allegorikus szobor heverő alakja fogadja és invitálja belépésre a Déri Múzeumba látogató érdeklődőket. A kút-szobrok elkészítésével a város szülöttét, Medgyessy Ferencet bízták meg. „Kissé készületlenül értek a debreceni nagy ülő bronzok." - emlékezik a megrendelésről az alkotó. Az 1928 és 1930 között született művek közül csak kettőt állítottak fel az 1930. május 25-ei megnyitóra. Így csak a belső szoborpárt, a Művészet és a Tudomány aktjait csodálhatta meg az ünnepségre érkező közönség. Ősszel csatlakoztak hozzájuk a Néprajz és Régészet című alkotások, így vált teljessé a kútszobrok csoportja.

Az etruszk szarkofág sírszobrászatára emlékeztető beállításban támaszkodó ülő aktok modelljei a szobrász testvérei voltak. A Régészet és Művészet leánytestvére, Piroska arcvonásait, a férfi alakok saját, és szintén orvos és szobrász öccse, Gábor portréját őrzik. A szobrok kezeiben az általuk szimbolizált tevékenységre utaló tárgyak láthatók. A Régészet kőbaltát, a Tudomány könyvet, a Művészet a szobrász egyik alkotását, az 1927-ben készült Halászfiút, a Néprajz díszesen faragott pásztorkürtöt tart.

Györgyi Dénes 1937-ben, a párizsi világkiállítás magyar pavilonja előtti teret díszítette a szoborcsoporttal. A világkiállítás szakmai zsűrije Grand Prix kitüntetéssel jutalmazta Medgyessy Ferenc alkotásait.

A humor sem állt távol a művésztől, ezt számos anekdota mellett egy fotó is igazolja. A jelenet a csobogóhoz tartozó üresen maradt talapzat körül zajlott. Időbeli csavar figyelhető meg, mivel a szobrász a Tudomány című kész művének beállítását ismétli meg élő modelljén, aki nem más, mint a Déri Múzeum akkori igazgatója, Ecsedi István.

A világkiállítás végén, 1938 februárjában a szobrok visszakerültek a számukra kialakított térbe. Azóta fogadják a múzeumba érkezőket, és igazolják a homlokzaton olvasható, latinul megfogalmazott örökérvényű gondolatot: Ars longa vita brevis est. A művészet örök, az élet véges.