NEKROLÓG

Czinegéné Kiss Ilona

1977. 01. 28. – 2021. 11. 07.

Icus, ahogy családtagjai és minden hozzá közel álló ismerőse, kollégája, barátja ismerte őt, vasárnap hajnalban tragikus hirtelenséggel elment közülünk. Mintha a szomorú, vigasztalan esős időjárás is őt búcsúztatta volna… Szokták emlegetni, hogy élnek közöttünk angyalok, olyanok, akik élete, jelenléte nem egyszerűen színt visz a többség szürke mindennapjaiba, de a belőlük áradó örök derű, szeretet és humánum reményt ad és felemeli azokat, akik olyan szerencsések, hogy a társaságukhoz tartozhatnak. Icus egy ilyen, mosolygós, toleráns, végtelenül kedves angyal volt. Imádott fotózni, ez volt az élete, ebben teljesedett ki kreativitása. Minden általa készített fotóból ez a derű, humánum és életszeretet sugárzik. Bármibe is fogott, azt mindig teljes odaadással, alázatosan, a rá annyira jellemző perfekcionista személettel végezte.

2015-ben szerzett diplomát az egri Eszterházy Károly Főiskola Mozgóképkultúra és Médiaismeret szakán.

2016 szeptemberétől három éven keresztül a Főnix Rendezvényszervező csapatát erősítette, és ebben az időszakban szinte nem volt olyan városi rendezvény, ahonnan hiányzott, amit nem ő örökített meg. 
 

Úgy tartják, hogy egy kép ezer szót ér. Vajon hány könyv lenne elég ahhoz, hogy elmondja mindazt, amit általa láthattunk? 

„… az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

A jól ismert József Attila idézet mottója lehetne alkotói látásmódjának, minden kattintásának, s a rendezvények után hajnalban elküldött a „nézd csak milyen képet találtam” üzeneteinek. S ezekből a megörökített pillanatokból neki köszönhetően születtek a maradandó emlékek. Hálás köszönetünkre válasza csak ennyi volt: 

„Nagyon örülök, ha tetszenek a képek. Ha úgy látod magad, ahogyan szeretnéd. Nekem ez a siker és öröm. ”

2019.  tavaszától főállású régészeti fotósként és gyűjteménykezelőként kezdett dolgozni a Déri Múzeumban. Volt, hogy tárgyfotókat készített a restaurált leletekről, néha a múzeum kiállításainak, rendezvényeinek emlékezetes pillanatait örökítette meg, de legutoljára éppen a SEMCORP-beruházás területén végzett régészeti feltárások fáradhatatlan és lelkes dokumentátora volt.

És a kedvenc, jól sikerült témái közül néhány: 

2016 nyarán a létavértesi levendulásról készített elbűvölő képeket; nagyszerű lett az 2017. évi debreceni adventi fotósorozata; vagy éppen tavaly Ő volt a Déri Múzeum Régészeti Tárának munkatársairól készített portréfotózás főszereplője…

Különleges képessége volt: szinte észrevétlenül tudott egy-egy rendezvényen jelen lenni, ugyanakkor elképesztő és beszédes képekkel dokumentálni az eseményeket és a résztvevőket. Azt hiszem, soha nem tartotta magát művésznek, mégis ez a csepp, mosolygós nő olyan képeket készített, amiket csakis a „művészi” jelzővel lehet jól leírni. Az utolsó képeit a több hetes kórházi kezelése alatt a Klinika parkjában mobiltelefonjával készítette, mégis ezekből is a szépség, a harmónia és az ő pozitív életszemlélete sugárzik.

Kedves Icus, kedves Barátunk mindig nagyon hiányozni fogsz! Kívánjuk, hogy ezentúl az „igazi” angyalok között folytasd tovább számodra oly kedves hivatásod, a fényképezést!

A Déri Múzeum és a Főnix Rendezvényszervező Kft. munkatársai

Debrecen, 2021. november 9.