Irodalmi Gyűjtemény

A Csokonai kör célja „szellemi központot létesíteni Debrecen művelt elemei részére, ápolni a magyar irodalmat, tudományt és művészetet. Végül Debrecen város halhatatlan költőjére, annak életrajzára, mint irodalmi működésére és műveire vonatkozó mindennemű adatok beszerzése, a homályban feledett körülmények felelevenítése, kiadatlan és ismeretlen munkáinak kikutatása, kéziratainak s minden reá vonatkozó tárgyaknak, emlékeknek összegyűjtése által a Csokonai-kultusz művelése” valamint „a város és vidéke régészeti és történeti emlékeinek, különösen Csokonai Vitéz Mihályra vonatkozó emlékeknek felkutatása s azok fenntartásáról való intézkedés, esetleg Csokonai-szoba alapítása.”  

Kardos Albert 1899-ben javasolta, hogy a budapesti Petőfi-ház és múzeum mintájára Debrecenben legyen Csokonai-ház, a Csokonai Kör gondozásában. Erre legalkalmasabbnak a költő szülőházának helyén álló épület találtatott. A Déri Múzeum irodalmi gyűjteményének törzsanyagát ma is a Csokonai Kör gyűjtése adja.

A Csokonai-házban megrendezett első kiállításon a Városi Múzeum minden tárgya szerepelt. Teremőrként volt 48-as honvédeket alkalmaztak, akik egyenruhában látták el feladataikat. A Csokonai Kört 1946-ban egy belügyminisztériumi rendelet feloszlatta, így teljes gyűjteményük a Déri Múzeumba került. Az irodalmi témájú múzeumi anyagok ezután véletlenszerűen kerültek ide, és a Történeti vagy a Néprajzi Adattárban vették számba őket. A megnövekedett irodalmi anyag (pl. Oláh Gábor debreceni író nagy terjedelmű kézirat- és relikviahagyatéka) az ötvenes évek végére indokolttá tette az önálló gyűjtemény létrejöttét. Az irodalmi anyag szétválasztását Julow Viktor kezdte meg, 1958-65 között. Egységes gyűjteményi leltárkönyv azonban ekkor még nem készült. Julow Viktor tudományos munkái, irodalmi kiállításai kétségtelenül az önálló gyűjtemény létjogosultságát erősítették, jóllehet évekre elakadt a munka, mikor a múzeum szolgálatából az egyetemre távozott.

1972-ben Kilián István folytatta a félbeszakadt munkát. Az első kézirat és dokumentációs leltárkönyvet 1973. január 1-jén nyitották meg. Hivatalosan ekkortól létezik a Déri Múzeum tizedik gyűjteménye, amely 1981-ben önálló állandó kiállítást nyitott: „Debrecen és a magyar irodalom” címmel. 

A gyűjtemény 2011 januárjában új helyre költözött, 2014 szeptemberében pedig a Debreceni Irodalom Házában megnyílt az új állandó kiállítás: Álmodó magyarok – Történetek Debrecen irodalmából címmel. A tárlat szakít a hagyományos kronologikus módszerrel és a város irodalmi súlypontjait mutatja be. Modern installációs technikával, izgalmas történetekkel ismerteti meg a látogatókat a kiállítással, azaz Debrecen irodalmával. A Déri Múzeum új állandó kiállításának helytörténeti részében 2015-ben külön egységet kapott a debreceni Csokonai kultuszhelyek bemutatása.

Újabban Kiss Tamás debreceni költő, Julow Viktor irodalomtudós, valamint Bényei József költő, irodalmár, újságíró és Tóth Endre költő, író, irodalomszervező teljes kéziratos és dokumentum hagyatékával gyarapodott a gyűjtemény. Alkalomszerűen a kortárs költők, írók kéziratait is gyűjtjük, legutóbb Térey János kéziratával gazdagodott a múzeum. 

Kiadványok, családi napok, múzeumpedagógiai foglalkozások is segítik a debreceni irodalom népszerűsítését. Az új kiállításban minden korosztály számára kínálunk foglalkozást, tárlatvezetést, s havonta előadásokkal, könyvbemutatókkal várjuk a látogatókat.

A gyűjtemény kiadványai közül a legjelentősebbek: a 2005-ben megjelent Kultusz és Áldozat, ami a Csokonai Kör történetét dolgozza fel. Az Oláh Gábor Naplók, a Szép Magyar Könyv Elismerő Oklevelét elnyerő Névelő Növények, melyben „számos magyar író rajzol a szöveggel”, vagy a szöveg mellé.

A gyűjtemény őrzi, megóvja, a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé teszi, közvetíti és folyamatosan gyűjti a debreceni irodalomtörténet dokumentumait. Így az írók, költők, kéziratait, hagyatékát, az irodalmi élet és az irodalomszervezés anyagát. Teljességében és gazdagságában egyedülálló a vidéki gyűjtemények között. 

A gyűjtemény egyik különleges tárgya: Lilla gyűrűje 

A leghitelesebben dokumentált irodalmi relikvia.Ránézésre korabeli férfi aranygyűrű: semmi cikornya, egyszerű vonalak, kis fedeles méregszelencével. Kopott, egy helyen teljesen elvékonyodott. Csokonai Vitéz Mihály ajándékozta Vajda Juliannának, aki élete végéig hordta. 

Hosszú és kalandos utat járt be ez a gyűrű a múzeumig. A halálos ágyon a férj húzta le Lilla ujjáról, és odaadta Vajda Eleknek, mondván, nagyon vigyázzon rá és őrizze, mert ez a gyűrű a Csokonaié volt, tőle kapta Lilla.

Vajda Elek őrizte hűségesen, de nem nyugodott a lelkiismerete. Újra és újra eszébe jutott a fiatalon meghalt Csokonai, és a tudat, hogy  családjának köze lehet korai halálához, egészen felzaklatta. Végül úgy döntött,a gyűrűnek vissza kell kerülnie oda, ahonnan elindult: Debrecenbe.  

Elhatározását megírta a Csokonai Körnek, a Csokonai ereklyék őrizőinek. Kitűzték a nagy napot, mikor a gyűrűt elhozzák. Vasúton érkeztek, a város ötös fogata, díszhintó fogadta őket. Ünnepélyesen eskü alatt vallottak a gyűrű hitelességéről. Ezután a Csokonai Kör ereklyetárában, később a Városi Múzeum kiállításain láthatták a kitüntetettek. Ma pedig az állandó irodalmi kiállításban, a Debreceni Irodalom Házában, a Péterfia u. 28. sz. alatt tekinthető meg.