A Hónap Műtárgya - 2022 Január: Nemes Nagy Ágnes versei

Az Otthon és a Gyermekkorom című versek 1941-1942 telén, tehát Nemes Nagy Ágnes huszadik születésnapja környéken keletkeztek. A két vers közül egyik sem nyert felvételt a költő első, 1946-ban megjelent Kettős világban című kötetébe, melyből – a dedikáció tanúsága alapján – az év karácsonya körül küldött egy példányt Juhász Gézának.

A versek nem szerepelnek a költő még életében megjelent, összegyűjtött verseket tartalmazó köteteiben (Között, 1981; A föld emlékei, 1986) sem. A Gyermekkorom Nemes Nagy Ágnes 1991-ben bekövetkezett haláláig nem is jelent meg nyomtatásban, az Otthon (mely nem keverendő össze a második, Szárazvillám [1957] című kötet Tájképek-ciklusának azonos című darabjával) azonban az Új Idők 1947/5-ös számában napvilágot látott. A két vers kötetben történő közlésének elmaradása csak abban az esetben tűnhet meglepőnek, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy Nemes Nagy Ágnes milyen alapossággal és tudatossággal válogatta meg, hogy mely írásai kerülhetnek nyomtatásba – ahogyan Schein Gábor fogalmaz a 2016-ban Ferencz Győző által szerkesztett, összegyűjtött verseket tartalmazó kötetről írt recenziójában: „A negyedszázada elhunyt Nemes Nagy Ágnes költői életművének nyilvánosságra bocsátott részét szigorúan megrostálta. Rendkívüli tudatossággal alakította és a számára elfogadható poétikai keretek közt tartotta a költészetének jellegéről kialakuló képet.”

Az Otthon Új Időkben (majd a 2016-os életműkiadásban is) megjelent változatához képest az Irodalmi Tárban található szövegvariáns néhány, kisebb eltérést mutat: a gyűjteményben szereplő, időben korábbi változat 5 versszakba van tördelve, melyek négy félrímes, negyedfeles jambusi sorból állnak. A végül közlésre kerülő szövegváltozat ugyanakkor nincs versszakokra osztva, és a korábbi változatban lévő 2-2 sor összevonásával immár páros rímes formát mutat. Mindemellett a korábbi variánshoz képest a 8. sor ’hűs’ jelzője helyett határozott névelő szerepel, valamint felfedezhető a szövegek között még egy apró, ámde annál jelentősebb eltérés, hiszen az utolsó versszakban a ’halott’ helyett az ’erős’ kifejezés olvasható, mely változtatás némileg tompít, de mindenképpen módosít a vers komor zárlatán. 

A költemény alaphelyzetét a cím és a verssorok közötti feszültség határozza meg, a látszólag szenvtelen környezetleírással induló szöveg a meghittséggel, békével, biztonságérzettel jellemezhető idilli otthon-ábrázolással szemben egy klausztrofób, halott teret visz színre. A „sűrű függöny”, a kulcsra zárt szekrény, az árnyék együttes jelenléte baljós atmoszférát teremt, egytől-egyig az elzárkózást jelenítik meg, míg a szobor, „a mennyezettől földig” zsúfolt képek, a poros lepkegyűjtemény és a díszkönyv olyan tárgyak, melyeket bizonyos értelemben mind-mind valami másolataként, reprezentációjaként, egyfajta hiány helyetteseként is elgondolhatunk. Az emberi is csak közvetetten van jelen a vers első felében, legdirektebben a „párbeszédek”-ben jelenik meg melyek ugyanakkor „fojtottak”. Az első három versszak környezetleírását követően a negyedik strófa második fele és az utolsó versszak a toxikusként ábrázolt környezetből való távozást vetíti előre: a vers szuicid felhangoktól sem mentes zárlatában a versbeszélő számára mintha már mindegy volna, hogy milyen módon (betegen vagy erősen, élőként vagy halottként) tud elszakadni az otthon nyomasztó közegéből. 

Érdekességként említhető, hogy a néhány évvel későbbi, ugyancsak kiadatlan Család (1946) című vers megszólalója az Otthon beszélője által elmondottakkal összefüggően a családi örökséghez fűződő ambivalens viszonyáról tesz tanúbizonyságot: „Nem érdemelt a fájdalom, / hogy valahonnan származom. // Így, igazság, ne langyosodj, / kesernyés magvad megropog, / fogam közé rejtve magát, / még ízlelem neved: család.”

Az 1995-ös, Lengyel Balázs által válogatott és szerkesztett, Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött verseit tartalmazó kötetben a Gyermekkorom egy olyan változata jelent meg, melyből hiányzik a hatodik strófa utolsó három sora, így azonban furcsa módon az egyik versszak öt soros lesz. A filológiailag megbízhatóbb 2016-os, Ferencz Győző által szerkesztett gyűjteményes kötetben szereplő verzió azonban szinte teljes mértékben megegyezik az Irodalmi Tárban található változattal (egyetlen apróbb eltérés, hogy a vers első sorában ’kint’ helyett ’mind’ szerepel), melyen vélhetően Juhász Géza ceruzás bejegyzései láthatóak. 

A Gyermekkorom az Otthonhoz hasonlóan szerkesztett vers, amennyiben ugyancsak alapvetően épít az ellentételezésre: a szöveg első része a versbeszélő pontosan behatárolható megfigyelői pozíciójából rögzített környezetleírása után a vers második felében a látottakkal egy elképzelt gyermekkor, vagy valamiféle születés előtti állapot (vö.: „meg-nem-ért vidám szüret”; „a meg-nem-látott lágy hegyek”; „nem állt falak, nem élt idő”) idillikus, vágyott téridejét állítja szembe. S ehhez szorosan kapcsolódóan a vers hangulatisága is hasonló lesz az Otthonéhoz, hiszen alapvetően mindkét költeményt az elvágyódás, a jelen helyzettel, állapottal szemben érzett elégedetlenség, kiábrándultság határozza meg. 

A Gyermekkoromban megjelenő, Egyiptomot is megjárt nagyapa alakja a Nemes Nagy Ágnes első kötetében napvilágot látott, Őseimhez című versben is feltűnik („Mindegy. Ki tudja? Már csak egyet / szeretnék tudni: nagyapám / (ügyvéd) miért ment Egyiptomba, / pénzzacskóval inas nyakán? // Mi várta? Mit gondolhatott? / Mondjátok, milyen vágy gyötörte? / – Meleg van – mondta biztosan, / s törökös bajszát megtörölte.”), s egy, a költő által adott interjú szerint Nemes Nagy Ágnes egy tőle megmaradt egyiptológiai könyvben talált rá Ekhnáton fáraóra, aki később az életmű kiemelkedő versciklusának központi alakja lett.

Források:

„Mert fény van minden tárgy fölött”. Dr. Makay Miklós interjúja Nemes Nagy Ágnessel = Az élők mértana II., szerk. Honti Mária, Osiris, Budapest, 2004, 322–325.

Kiss Tamás, Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs a szigligeti alkotóházban – Déri Múzeum, Irodalmi Gyűjtemény, D.X. 74.223.8.8.

Nemes Nagy Ágnes, Otthon, Új Idők, 1947/5, 112.

Nemes Nagy Ágnes: Kettős világban, 1946. – Déri Múzeum, Irodalmi Gyűjtemény, K.X. 80.3.1.1.

Nemes Nagy Ágnes: Otthon; Gyermekkorom – Déri Múzeum, Irodalmi Gyűjtemény, K.X. 86.35.17.45.

Nemes Nagy Ágnes, A Föld emlékei. Összegyűjtött versek, Bp., Magvető, 1986.

Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei, szerk. Lengyel Balázs, Bp., Osiris-Századvég, 1995.

Nemes Nagy Ágnes, Összegyűjtött versek, szerk. Ferencz Győző, Bp., Jelenkor, 2016.

Schein Gábor, Nemes Nagy Ágnes költészete, Bp., Belvárosi Könyvkiadó, 1995.

Schein Gábor, Az új Nemes Nagy-összes, Jelenkor, 2017/1, 104–107.

Pótor Barnabás

segédmuzeológus