A Hónap Műtárgya - 2022 Március: Németh László monogramos tésztazacskója

1942 nyarán Németh László és Gulyás Pál részt vettek az (első) balatonszárszói konferencián, melyet a Soli Deo Gloria Szövetség és a könyvkiadó, Püski Sándor szerveztek. A találkozó után a pályatárs, költőbaráttal együtt utaztak át Balatonföldvárra (felesége családjának nyaralójába), ahol a Balaton partján üldögélve, beszélgetve Gulyás azt javasolta Németh Lászlónak, hogy vásároljon egy telket a Bocskaikertben, ahová elvonulhatna nyugodtan dolgozni, illetve így egyúttal Gulyásék szomszédjává is válhatna.

Németh Lászlót mindemellett az is motiválhatta, hogy a Bocskaikert megfelelő helyszínnek látszott a „Cseresnyés” megvalósításához. 1942-ben ugyanis ezen a címen jelent meg drámája az Exodus Kiadónál, melynek cselekményét az előtanulmányt jegyző Karácsony Sándor a következőképpen foglalja össze: „Cseresnyés Mihály, volt képviselő megúnja eddigi életét és Kecskemét határában szigetet hódít egy jobb életforma számára. Egy gyümölcsöst telepít s a kertészsorsot keveri a kultúrember magasrendű stílusával. Magával viszi a feleségét, három leányát, maga köré gyűjt parasztlegényt, egyetemi hallgatót később nyomdászt.” Cseresnyés tehát a várostól elvonulva, a természet közelében, a szellemet és a testet egyaránt pallérozva egy saját kis „szigetet” szeretne megteremteni, mely mintát kínálva később széleskörűbb változásokat is elindíthat a társadalomban. A drámából származó bevételét Németh László a hódmezővásárhelyi Tanyai Tanulók Otthonának, (amely ekkortól kezdve maga is a Cseresnyés nevet viselte, majd 1946-ban a NÉKOSZ részévé vált) ajánlotta fel, így elősegítve számos helyi, paraszti sorból származó gyerek taníttatását. A bocskaikerti telek megvásárlása tehát jól illeszkedik Németh László harmadik utas „Kert-Magyarországról” alkotott elképzelésébe (melyet 1940-ben megjelenő A minőség forradalma című tanulmánykötetében fejtett ki részletesebben), tulajdonképpen annak egyéni szinten történő gyakorlati megvalósítási kísérleteként is értelmezhető. 

A Debrecen környéki ingatlanvásárlás Németh László számára már csak abból adódóan is kapóra jöhetett, mivel neve ekkoriban szóba került a debreceni irodalomtörténeti tanszéken megüresedett professzori állás betöltésére. Ahogyan Homályból homályba című önéletrajzi írásában – immár annak tudtában, hogy nem ő kapta meg a professzori pozíciót – fogalmaz: „S egy katedra benn a városban milyen szép dependance táplálója és tápláltja lett volna a Cseresnyésnek kinn Bocskayban. A háború persze vége fele rohant, s hozta – kivételes szélcsendünk után – a vihart. De ha nem hozná is: a körülöttem tomboló indulatok is elegek, hogy ez a varázssziget létre ne jöhessen. Viszont a létre nem jövés is több, mint a meg sem próbálás…” Németh László 1942 augusztusában nézi meg a Gulyás házaspárral azt a 2000 ölnyi szőlős-, és gyümölcsöskertet, melynek területén nyaraló és vincellérlakás is található, majd még az ősszel 10 ezer pengőért meg is vásárolja a család az ingatlant.

A házavatóra szeptember 27-én kerül sor, amikor Németh László a néhány héttel korábban elhunyt Móricz Zsigmondról is megemlékezik, a telken lévő hatalmas diófát Móriczról, míg a fenyőfát és a tervezett Cseresnyés-telepet Csokonairól nevezik el. 

Az ezt követő években az író (hol egyedül, hol családja társaságában) számos esetben tölt hosszabb-rövidebb időt a telken. Hasonlóan azonban drámahőséhez, Cseresnyés Mihályhoz, Németh László vállalkozása is kudarcba fullad: a Bocskaikertben lévő telket 1946-ban el kell adnia a családnak. A vélhetően a költözéskor Gulyásékhoz kerülő tésztazacskó a paraszti társadalomban a tojásbőség idején nagyobb mennyiségben is készülő száraztészta tárolására szolgált (felakasztva a szellőzést és a kártevők távolmaradását is biztosította), amely az alföldi táplálkozáskultúrában fontos szereppel bírt például a pásztorok körében is. Az egyszer használatos műanyag zacskók környezetkárosító hatásának felismerését követően a Németh Lászlóéhoz hasonló vászonzacskók az utóbbi években újra elterjedtté váltak, s bár az Iszony szerzője vélhetően egyetértene a klímamozgalmak mai törekvéseivel, a tésztazacskó használatát az 1940-es években még természetesen aligha környezettudatos szempontok vezették.

Németh László monogramos tésztazacskója megtekinthető a Déri Múzeum áprilisban megnyíló egyediLEG című időszaki kiállításán.

Források:

"Az író-vállalkozás" - Németh László. Életrajzi kronológia, 1901-1948, szerk. Lakatos István, Bp., Argumentum Kiadó, 1997.

Németh László, Cseresnyés, Bp., Exodus, 1942.

Németh László, Homályból homályba - Életrajzi írások I-II., Bp., Magvető-Szépirodalmi, 1977.

Németh László és Gulyás Pál a bocskaikerti lugasban olvasnak, Déri Múzeum - Irodalmi Gyűjtemény, D.X. 84.60.2.

Németh László bocskaikerti háza, Déri Múzeum - Irodalmi Gyűjtemény, D.X. 84.60.8.

Németh László házavatójának vendégei a Bocskaikertben: Juhász Géza és családja, Németh László és felesége, Gulyás Pál és felesége, Révész Zsófi, Hartyányi István, Lükő Gábor, Újfalussy József, stb., Déri Múzeum - Irodalmi Gyűjtemény, D.X. 85.57.1.

Németh László felolvas bocskaikerti házának avatóján, mellette Hartyányi István és Ujfalussy József áll, és félig látszik Juhász Géza, Déri Múzeum - Irodalmi Gyűjtemény, D.X. 85.57.3.

Németh László vászonból készült monogramos tésztazacskója Gulyás Pálék hagyatékából, Déri Múzeum - Irodalmi Gyűjtemény, D.X. 91.49.2.3.

Vigvári András, Köztes-Európa kertjei: lokalitást szorgalmazó modellek a hazai társadalom-leírás hagyományában = Kötetlen. Az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium tanulmánykötete, Bp., ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium, 2011, 11-28.

Pótor Barnabás

segédmuzeológus