Csokonai József, Csokonai Vitéz Mihály édesapja, borbélymester volt. A hajnyírás és a borotválás mellett afféle felcseri, segédorvosi feladatokat is ellátott: fogat húzott, eret vágott, kisebb műtéteket végzett. Érdekelte városa történelme és figyelemmel kísérte a korabeli eseményeket. Amit lényegesnek tartott, bejegyezte kéziratos naplójába.
A Déri Múzeum irodalmi gyűjteményében őrizzük Ady Endre Versek című első verskötetének egy példányát. Ebben olvasható a következő, 1899 októberében keltezett dedikáció: „Valakinek, a kit én sohse láttam, s a kire mégis annyiszor gondoltam. Ez a kötet talán nem csak az ő számára lesz búcsú...”
Vajda Julianna, akit a verseiben Csokonai Lillának nevezett, élete végéig viselte a költőtől kapott gyűrűt. Halálakor, 1856-ban, második férje húzta le az ujjáról, s e szavakkal nyújtotta át sógorának, Vajda Sámuelnek: „Na, bruder, ez a gyűrű magát illeti, tegye el, és jól őrizze meg, mert ezt a gyűrűt Lilla Csokonaitól kapta, ez a gyűrű attól való”.
Prielle Kornélia kezdő színésznő korában, 1846-ban, Debrecenben találkozott Petőfi Sándorral. A debreceni színházban, vagyis a Nánássy-féle magtárban, aznap este Szigligeti Ede Két pisztoly című darabját játszották. A két felvonás között a nézőtéren megjelent az ifjú költő is, akit a nézők nagy tapssal üdvözöltek.
A Déri Múzeum állandó irodalmi kiállítása nem Debrecen irodalomtörténetét mutatja be, hanem néhány, jellegzetes és máig ható csomópontot emel ki. Egyrészt azért mert ötszáz év történetét nem tudjuk tárgyak segítségével bemutatni – a kéziratokról, dokumentumokról és ábrázolásokról készült másolatok nem adnának többet egy könyvnél –, másrészt az ilyen hosszú időszak alatt fölhalmozódó információkat, adatokat a közönség nem tudná befogadni. Tovább