Az emlékezet építménye

Az elnevezés azonban nem az utókor emlékezetére vonatkozik, hanem a korabeli építőkére. Ők gondoltak valamit közösen, s akarták azt szimbolikus formában megőrizni és továbbadni.

„Egy vízzel körülhatárolt szigeten élünk, egyre többen vagyunk. A vízen túlról jöttek már ide emberek, akik végtelen mezőkről, havas hegyekről, óriás folyókról meséltek. Jó lenne minél könnyebben átköltözni oda együtt az egész törzzsel…

…egy nap eljön az idő, amikor készen leszünk az útra és az Égiek is velünk lesznek. S akkor mi, vagy az utódaink elindulnak az új, végtelen, gazdag táj felé…” Talán így gondolkodhattak közel háromezer évvel ezelőtt Szardínia akkori lakói. Egy biztos, nemzedékről nemzedékre szorgalmasan építették a titokzatos kacskaringós kőépületeket, amelyek valódi szerepéről még ma is keveset tudunk.

A ’nuraghekat’, amelyek ma már a világörökség részei, érdemes megnézni ha Szardínián járunk, ám addig is, Hajdú Zsigmond régész, ny. főmuzeológus tart előadást a rejtélyes építményekről március 4-én fél öttől a Déri Múzeumban.