Rendkívüli régészeti leletek Debrecenben

Szepes az írott forrásokból jól ismert, a falu 1235-ös első említése a Váradi Regestrumban található. A váradi püspök bevételei és a pápai tizedjegyzékek alapján gazdag, nagy összeggel adózó település volt, amelynek János nevű papja esperesi ranggal bírt. A 14. század közepén már 330 lelkes falut végül 1594-ben a krími tatárok pusztították el.

A rendkívül gazdag leletanyag zömét a kerámiatöredékek teszik ki. Ép edények főként a kutakból kerültek elő. Az egykori lakóházak tüzelőberendezéseire a feltárt kályhaszemekből, díszes kályhacsempékből lehet következtetni. A különböző szerszámok és eszközök - sarlók, kapák, ollók, balták, fejszék, fúrók, vésők, ekevas, kengyelek, zablák, patkók, béklyólakat, kézimalmok, kések, szegek, szekérvasalások - a középkori ember gazdálkodásába, mindennapjaiba engednek bepillantást. Az egykori épületekből számos ajtóvasalás, lakat és kulcs maradt fenn. Gyakoriak a lelőhelyen a szépen kidolgozott láda és könyvveretek. Az egykori viseletből leginkább díszes csatok, gombok, gyűrűk és ruhaveretek maradtak ránk. A nagy mennyiségű állatcsontból jól kirajzolódnak a szepesiek állattartási és húsfogyasztási szokásai. A középkori ember kikapcsolódását, szórakozását szolgálhatták az előkerült hangszerek, sípok, furulyák és egy vas doromb. A békés hétköznapok eszközei mellett feltűnik a leletanyagban a háború, a hatalmaskodások nyoma, nagyon sok muskétagolyó, nyílhegyek, lándzsahegyek, kard méretű parasztkések, buzogányfej, fokosok, fegyverként is használható kisebb balták formájában. Talán a háború nyomai a kutakba dobott egész marhák és lovak csontvázai is. Az eddig előkerült, több mint 400 érme sok új információt hordoz a falu lakóinak vagyoni helyzetéről, kereskedelmi kapcsolatairól és a kor pénzgazdálkodásáról. A távolsági kereskedelem bizonyítékai a külföldi pénzek mellett szép számban előkerült posztóbárcák is. A lelőhely egyik különlegessége, hogy az eddig feltárt 2051 régészeti jelenségből több mint 300 kút volt.

A feltárási eredmények megerősítik és kiegészítik korábbi ismereteinket Szepesről. A leletanyag alapján a falu az írott forrásoknál évtizedekkel korábban, már a 17. század második felében létezett. A település fénykora a 15. századra tehető. 1594-es pusztulását követően már csak tanyaszerű szórványos megtelepedés észlelhető területén, egészen a 20. század elejéig. A század nagy történelmi viharai is nyomott hagytak földjén, mivel a megtalált leletek ebből az időszakból a II. világháborús lövészárkok és katonasírok voltak.

A gazdag lelőhelyen a múzeum további feltárásokat is tervez a közeljövőben.

A projekt vezetője és a koordinátora: a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Nemzeti Régészeti Intézete. A feltárást a Déri Múzeum végezte.